Bikanyak / Rundskop / Bullhead /

A vallon-flamand nyelvi határ közelében lévő gazdaságban él a bikára hasonlító marhatenyésztő, Jack Vanmarsenille (Matthias Schoenaerts). Társa, az állatorvos Sam Raymond (Frank Lammers) beleviszi egy kétes ügyletbe a hírhedt hormonmaffia fejével, akiket egy utánuk nyomozó zsaru meggyilkolásával vádolnak.

Eleddig a belga műfaji film, mint olyan nem túl sűrűn lépte át az országhatárokat, Michael R. Roskam Bikanyak című thrillere azonban csattanós válasz azoknak, akik esetleg kételkednének a flamand zsánermunkák életképességében. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy Oscar-díjra is jelölték.

Zöldes szűrőn áteresztve láthatjuk az álmos belga földeket, s a mélyükön felsejlő marhatenyésztői visszásságokat: a gazdák különböző hormonokkal tömik a jószágokat, hogy azok gyorsabban nőjenek, s több húst adjanak. Merész húzás volt Roskamtól (aki a forgatókönyvet is jegyzi) ehhez a témához nyúlni, amely még manapság is igen aktuális – ennél talán csak az lenne merészebb, ha egy esetleges amerikai remake-be ismert gyorsétteremláncokat is beleszőnének.

A történet ereje és gyengesége is visszafogottságában rejlik. Az időnként flashbackekkel tarkított események kimért tempóban folynak a gyanítható végkifejlet felé (nagy ritkán robban csak néhány erőszakos pillanat), és bár minden szálat okosan elvarrnak a készítők, nekem úgy tűnik, mintha az utolsó negyedre elfogyott volna a szufla (fölöslegesnek is érzem a több mint kétórás játékidőt). De a pozitív oldalt erősítik a remek színészek (a főszereplő Jackyt alakító Matthias Schoenaerts gyógyszerektől kábult tekintete igen emlékezetes, de a rendőröknek segítő Diedrik karaktere is jól megírt), a szép és ügyes fényképezés (Nicolas Karakatsanis operatőr steadycames megoldásai dicsérendők), s a zenehasználatra sem lehet panasz.

Feszült és hatásos munka a Bikanyak, az osztrák Revans, illetve Haneke-thrillerek kedvelőinek erősen ajánlott.

Vékony Zsolt