Aligha él a földön olyan filmbarát, akinek ismeretlenül csengene ez a név. Rajongói bálványként tisztelik, egykori ellenfelei mára már fejet hajtanak előtte. Munkásságán olyan tehetségek nőttek fel, mint Quentin Tarantino vagy Paul T.Anderson. Nem akad még egy olyan rendező, aki olyan kalandos úton jutott volna fel a csúcsra mint ő.
Egy szelet filmtörténelem
Már első filmjével nem kis feltűnést keltett. Az önéletrajzi ihletésű Ki kopog az ajtómon? című munkájában fellelhetőek mindazok a jellegzetes Scorsese-fogások, amelyek később egész pályáját jellemzik: jópofa gazfickók, klassz kimerevítések, stílusos zenei háttér stb. Scorsese már a kezdetektől Thelma Schoonmakerrel vágatja filmjeit, aki elkíséri őt egész rendezői karrierjén, és ezzel tősgyökeres tagja a “Scorsese-teamnek”. 1973 az az év amikor a rendező igazi hírnévre tesz szert az Aljas utcákkal. A főszerepben ismét Harvey Keitel, de itt bukkan fel egy addig teljesen ismeretlen pofa Johnny boy szerepében, valami Robert De Niro. Az ifjú színész olyan elementáris erővel játszotta szerepét, hogy Scorsese úgy dönt, DeNirot “házi-színésszé” lépteti elő, és ettől fogva ők lesznek a filmtörténelem egyik leghírhedtebb párosa. Egyesek szerint Robert DeNiro az oka Harvey Keitel későbbi háttérbe szorulásának. Ezután következik a nagy áttörés: 1976-ban megrendezi A taxisofőrt, immáron Robert DeNiroval a főszerepben. Harvey Keitel itt is jelen van ,de már csak mint mellékszereplő. A filmnek óriási kultusza lesz, amely mind a mai napig nem apadt. Scorsese és DeNiro világhírre tesz szert. Hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy New York-i taxisofőr merényletet követ el Ronald Reagan akkori elnök ellen pusztán azért, hogy így valljon szerelmet Jodie Fosternek. A Taxisofőr is az utca alfelét tárja elénk, de minden eddiginél pontosabban mutatja be a romlott nagyváros a magányos emberi lélekre gyakorolt hatását, amely egy brutális tettként ér véget. Az első bukás 1977-ben következett be a New York, New York-kal, talán, azért mert mindenki egy újabb Taxisofőrt várt. A hullámvölgy nem tartott sokáig, három évvel később elkészíti a Dühöngő bikát, ami a kritikusok szerint a nyolcvanas évek legjobb filmje. Itt csatlakozik Scorsesehez Joe Pesci, aki később több munkájában is szerepet vállal. A sztori Jake LaMotta bokszoló felemelkedését és bukását meséli el. Klasszikus film, a rendező gyakran visszatérő témája a tündöklés és bukás. Robert DeNiro megmutatja a világnak mi is az a színészet. Jutalma Oscar-díj. A film a legjobb vágásért járó aranyszobrot is elviszi. A páros következő tétele, a Komédia királya igazságtalanul bukik meg. Rupert Pumpkin megkapó történetét sokan elutasítják, pedig Scorsese igazán jó filmet készített a megszállott kisemberről, aki fanatikusan követi álmait. Ez a keserű komédia lehetett az alapja Tony Scott tizennégy évvel később készült A rajongó című filmjének, melyben DeNiro ismét egy megrögzött mániákust alakít.
A Lidérces órák egyfajta visszatérés a korai filmek témájához. Az átlagember Paul Hackett élete egyik percről a másikra fölfordul, és a New York-i éjszaka kétes figurái között találja magát. A nagyvárosi félelmekről szóló komédia elnyeri a legjobb rendezésnek járó díjat Cannes-ban. De a díj ellenére sokan úgy gondolják, Scorsese már nem a régi. Erre az állításra cáfol rá a Pénz színével, nem is akárhogyan. A történet középpontjában Eddie Felson, a kiöregedett szerencsejátékos, aki fiatal tanítványa felkészítése közben ismét kedvet kap a játékhoz. A film egyenes folytatása az 1961-es A svindlernek. A rendező itt is egyik kedvenc témájával, a pénz csábításával foglalkozik. Ez a stilizált road-movie Paul Newman karrierjét adja vissza. Utolsó mondatát akár Scorsese is mondhatná: “Visszatértem.” Aztán elkészül a hírhedt mű: Krisztus utolsó megkísértése, amelyet már egyszer lefújtak az egyház tiltakozása miatt. A bemutató ezúttal sem súrlódásmentes. Egy párizsi moziban bombát robbantanak szélsőséges vallási csoportok. A mű 1986-ban készült, de még ma is hatalmas ellenállásba ütközik. Itthon az RTL Klub is arra kényszerült, hogy levegye a műsorról a filmet bizonyos körök nyomására. A végeredmény pedig egy nagyon is emberi film.
A New York-i történetek amolyan generációs összefoglaló. Három rendező, akik a hetvenes évek elején megmentették a mozit, most közös filmre adják fejüket. Scorsese Coppolával és Woody Allennel szemben megőrzi realizmusát, és ezzel megmenti ezt az amúgy nem túl jelentős darabot. Hét év után ismét Robert DeNiroval készíti el élete legjobb filmjét a NagyMenőket. Ha a Dühöngő bika a nyolcvanas évek legjobbja, akkor a NagyMenők is megérdemli ezt a címet, mint a kilencvenes évek legstílusosabb filmje. Ez a csaknem háromórás gengsztereposz a maffia történetének egy húszéves szeletét mutatja be egy bennfentes szemszögéből. Itt éri el pályafutása legnagyobb sikerét, különböző fesztiválokon díjak tucatjait nyeri el, köztük Joe Pesci a legjobb színész kategóriájában viszi el az Oscart. A legjobb rendezés díja –mind a mai napig- várat magára. A viszonylag átlagos Rettegés foka után 1993-ban elkészül Az ártatlanság kora. A csodálatosan megrendezett dráma a múlt századi dekadencia berkeibe nyújt betekintést. Itt sem annyira a cselekmény a fontos, inkább azok az egyedi szertartások, estélyek és a merev viselkedéskultúra bemutatása teszik jóvá a filmet, amelyek aztán a mélybe húzzák ezt a társadalmat. Újabb film a magányos lovagról, aki igyekszik kitörni az őt körülvevő előítéletekből és romlott világból. Newland Archer alias Travis Bickle. A Casino gyakorlatilag ott folytatja, ahol a NagyMenők abbahagyta. A téma ezúttal is a dekadencia. A történet magja egy szerelmi háromszög. Tagjainak jellembeli összeférhetetlensége belülről feszíti szét a Las Vegas-i maffiát. A NagyMenőkhöz hasonlóan a Casino is megmutat minden mozaikdarabkát, azok hogyan illeszkednek egymáshoz és milyen szerepet játszanak a nagy gépezetben. Mindezek mellett nagyszerű korrajz is. A forgatókönyv ismét Nicolas Pileggi munkája. Igazi Scorsese-film a legjobbik fajtából.
Utolsó filmje a Kundun, melyet csakis ő tudott így elkészíteni. Tibet és vallási vezetőjének szívbemarkoló sorsát bemutató történet eddigi legkülönlegesebb rendezése. Hitvallás egy fiatalember előtt, akit összeroppant egy nemzet felelőssége, mert ez a sorsa, vezérnek született.
Egy önálló stílus
Nagyon sok rövidlátó ítész azzal vádolja Scorseset hogy nosztalgikus érzéssel gondol vissza azokra a szép gengszter-évekre, miközben élteti a bűnbandákat. Amikor a Cosa-Nostra még virágzott és hatalma kiterjedt mindenre és mindenkire, nem úgy, mint ma. Tény, hogy a NagyMenők és a Casino úgy mutatja be ezt a közeget, hogy a néző titkon azt kívánja, bárcsak ő is közéjük tartozhatna. Életük tökéletes harmóniában zajlik, mindezek mellé dől a pénz. Csábító. De a rendező bevilágít a csillogó felszín alá és fény derül a morális fertőre. Féltékenység, kapzsiság, árulás, bosszú és gyilkosság. Elég egyetlen gyenge láncszem –ami többnyire meg is van- és az egész rendszer összeomlik. Akár egy palota amit az ingoványra építettek. Elég egy Henry Hill a kétes üzleteivel, vagy egy gőgös kaszinóigazgató és szélhámos felesége és minden odavan. Hierarchikus merev társadalom ez. Merev akár a múlt századi nagyvárosi polgári élet. Az ártatlanság korában Newland Archer kétségbeesetten keresi a szerelmet. Összetéveszthetetlen a hasonlóság közte és a Taxisofőr Travis Bickle-je között. Scorsese figurái elesett antihősök, a “kinti” társadalom számkivetettjei, megszállott lovagok, akik soha nem lehetnek győztesek.
Filmezési stílusa is egyedülálló. Thelma Schoonmaker vágásai és Michael Ballhaus képei megteremtették az egyedülálló Scorsese-stílust. Pörgő kamera, fénysebességű vágások, vizuális parádé a javából. Dramaturgiáját is sokan átvették. Még maga Robert DeNiro is. Igen, a Bronxi mese nem más, mint a NagyMenők egyenes következménye. Itt is van Kis-Itália, munkásember fia, aki gengszter akar lenni és itt is játszik Joe Pesci. Vagy ott van a Boogie Nights, ami sokkal sikeresebben vette át a jellemző stílusjegyeket. Paul T. Anderson rendező be is ismerte hogy ezek valójában honnan is származnak.
Scorsese lenyűgözte az egész világot hihetetlen tudásával és mesemondó képességével. De az Akadémia valahogy nem akar tudomást venni róla. Generációjának többi tagja már többszörös elismerésben részesültek, mindannyian Oscar-tulajdonosok, de Scorsese valahogy mindig kimaradt. Pedig ő az, aki csaknem három évtizede felébresztette hosszas álmából a mozit és új életet lehelt a vászonba.
Két amerikai rendőrbírót, Teddyt (Leonardo DiCaprio) és Chuckot (Mark Ruffalo) egy Massachusetts partjaitól távol fekvő, sivár szigetre rendelnek nyomozni. Itt egy erőd-szerű elmegyógyintézet áll, melyben beteg bűnözők laknak. Innen szökik meg rejtélyes körülmények között egy gyilkosság miatt elítélt nő.
A Bigger Bang turné keretei közt, 2006 őszén a Rolling Stones két este erejéig a New York-i Beacon Theaterben állomásozott, ahol Martin Scorsese vette filmre „a világ legnagyobb rockzenekarának” fellépését.
Az ír maffia fiatal tagja (Matt Damon) felvételizik a Massachusettsi Rendőrakadémiára. Azt a feladatot kapta, hogy jelentsen mindent igazi megbízóinak. Ám egy másik fiatal rendőrtiszt (Leonardo DiCaprio) hasonló megbízást kap: neki Boston nagyhatalmú bűnszövetkezetébe kell jelentkeznie, hogy ott a keresztapa (Jack Nicholson) közelébe kerüljön.
Howard Hughes, a huszadik század legfigyelemreméltóbb egyéniségei közé tartozott. Sikeres feltalálóként, dörzsölt iparmágnásként és ünnepelt hollywoodi producerként az álmai megvalósításáért a mindenre kész amerikai ideálját testesítette meg, legnagyobb szenvedélye azonban mindenekelőtt a repüléshez fűzte. Martin Scorsese kamerája előtt Hughes életének eredményekben leggazdagabb évei elevenednek meg: az a húszas évek közepétől a negyvenes évekig terjedő időszak, melynek során Hughes merészsége és szenvedélye révén mind a repülést, mind a filmkészítést forradalmasította. Hughes életének ezen fejezetét azonban, nemcsak a határtalan kísérletező kedv, a szenvedélyes szerelmi ügyek és a kíméletlen üzleti csatározások jellemezték, ezek voltak azok az évek is, amikor Hughes-nak először kellett szembenéznie a siker és a hírnév árnyoldalával, és saját maximalizmusa következményeivel.
Scorsese filmje nemcsak a sorozatos győzelmekről és diadalokról, hanem Hughes magánéletéről is képet fest. Mesél Hollywood két legendás színésznőjéhez, Katharine Hepburn-höz (Cate Blanchett) és Ava Gardnerhez (Kate Beckinsale) fűződő kapcsolatáról, és beszámol a Pan American befolyásos vezetőjével, Juan Triplle-lel (Alec Baldwin) folytatott heves küzdelméről. Feltűnik a filmben Hughes jobb keze, a mágnás mellett egész életében kitartó Noah Dietrich (John C. Reilly), és a Hughes-val állandó harcban álló Owen Brewster szenátor (Alan Alda), továbbá tanúi lehetünk annak a tragikus kimenetelű repülőgép-balesetnek is, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyre súlyosabb fóbiákkal küzdő Hughes remetei magányban töltse élete hátralévő részét. Szavazzon: Szerintünk:70%Önök szerint:74%
színes, amerikai-japán-német film /
Gyártási idő:2004Mozibemutató: 2005-02-24Rendezte:Martin Scorsese|Főszereplők:Leonardo DiCaprio|Író:John Logan|Szereplők:Alan Alda|Alec Baldwin|Cate Blanchett|Danny Huston|Frances Conroy|Gwen Stefani|Ian Holm|John C. Reilly|Jude Law|Kate Beckinsale|Willem Dafoe|Gyártó:Miramax,Warner Bros
