Miután megerőszakolják, meglövik és barátnőjét meggyilkolják, Mari (Sara Paxton) egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez. Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne.
Az élőhalottak éjszakája és A texasi láncfűrészes mészárlás már keresztülment a korszerűsítés nem feltétlenül üdvözítő procedúráján – idő kérdése volt csupán, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készült horror-triumvirátus harmadik darabjából is remake készüljön. Nem véletlenül váratott magára legtovább Az utolsó ház balra felújítása. Wes Craven első filmjén nehéz fogást találni, besorolhatatlan mozgóképes grimasz, igazi botránykő sokak szemében még ma is. A kegyetlen emberi természet groteszk portréját rajzolja meg a brutális sokk-horror és burleszkízű komédia elegyének bizarr színeivel. Kiábrándult nihilizmusát a vietnámi háborúból érkező tudósítások ihlették, és a tabudöntögetés lázában égő korabeli filmművészet legelszántabb alkotásai közül is kiemelkedik züllött, felforgató szemléletével. Maga is remake: Bergman középkori megváltástörténete, a Szűzforrás modern feldolgozása H. G. Lewis dilettáns vérfürdőinek bárdolatlan stílusában.
Négy évvel ezelőtt már született egy nem hivatalos feldolgozása Wes Craven filmjének. A Chaos című kisköltségvetésű erőszakorgia bebizonyította, hogy nem a brutalitás további fokozása a célravezető út az aktualizáláshoz, mert a különböző testcsonkítások gyomorforgatóan szemléletes bemutatása jeges rémület helyett csak méla undort vált ki a mai nézőből.
A Craven és az eredeti producer, Sean S. Cunningham közreműködésével készült, immár hivatalos új változat rafináltabb módon közelít tárgyához. A horror műfajában az elmúlt évek során született remake-ek többségéhez hasonlóan az alkotók ezúttal is szépen kiglancolták a szutykos eredetit. A gondos forgatókönyvírói felülvizsgálat eredményeként a sztori felépítése logikusabb, az okok és következmények rendszere világosabb, a film átélhetőbb lett – a játékidő pedig, minőséget sugallva, jócskán megnőtt. A szereplők sorsának megváltoztatásával a film második fele akciófilmes feszültséget kapott, a végkicsengés pedig – az eredetit már-már megcsúfolva – megnyugtatóvá vált. A hollywoodi horroriparba importált újabb európai – ezúttal görög! – rendező, Dennis Iliadis igényes kivitelben tálalja a két lány meggyalázásának és a szörnyű tett megbosszulásának történetét. Finom eszközökkel esztétizál, nagy erejű, epikus zenét alkalmaz, miközben van érzéke az izgalmakhoz, és nem riad vissza a megrázóan kegyetlen képsoroktól sem. A végeredmény egy igen szakszerűen elkészített, hatásos akciófilm, horrorba illő brutalitással. Aki viszont igazán szokatlan és zavarba ejtő élményt keres, az eredetit kutassa fel.
