1987 nyarát írjuk. A végzős James Brennan (Jesse Eisenberg) legnagyobb álmát, egy izgalmas, európai körutat készül megvalósítani. Azonban mikor szülei bejelentik, hogy nem tudják ezt a költséges utat finanszírozni, nincs mit tenni, kénytelen elvállalni a helyi vidámparkban egy rendkívül unalmas állást.

A nézők és a kritikusok többsége nagyra értékeli, ha egy film eredeti történetre épül, de ahogy Greg Mottola új rendezése is kiválóan demonstrálja, korántsem biztos, hogy ez a szórakoztató érték legfőbb biztosítéka. Mert mi új is lehetne abban, hogy egy frissen érettségizett fiú egyetlen nyár alatt felfedezi a szerelmet, és végül sikerül megszabadulnia a szüzességétől?


Tinivígjátékok tucatjai szólnak ugyanerről, sőt hasonló volt a rendező előző filmjének sztorija is. Amíg azonban a Superbad – avagy miért ciki a szex? forgatókönyvét a Mottolánál jóval vaskosabb humorú Seth Rogen szerezte, az Adventureland – Kalandpark személyesebb munka, amelyet a rendező a saját fiatalkori élményei alapján vetett papírra, ráadásul nem egy nagyobb stúdió vagy Apatow produceri felügyelete alatt forgatta le, hanem kvázi független filmként. Legfőképpen ennek köszönhető, hogy hangvételében és ritmusát tekintve kilóg a harsány tinikomédiák közül, miközben pontosan ugyanarról szól. Látszólag komédia ez is, még altesti poénok is akadnak benne, de Mottola nem akar minden ziccert lecsapni, inkább a szereplők személyiségére koncentrál.


A főhős – nyilván a rendező alteregója – James Brennan, aki az egyetem megkezdése előtt egy európai nyaralással szeretné megünnepelni a középiskola befejezését, de szülei a rossz anyagi helyzetükre hivatkozva lemondják az utat. Helyette egy lerobbant vidámparkban kell dolgoznia, ahol idegesítő főnökök, bizarr munkatársak és barátságtalan vendégek várják. A beilleszkedés azonban gyorsabban megy, mint gondolná: néhány zacskó fűnek hála a fiatal kollégák körében népszerű lesz, sikerül összebarátkoznia két lánnyal, az öntörvényű, különc Emmel és Lisa P-vel, a kalandpark házi bombázójával.


A folytatás borítékolható, főhősünknek döntenie kell a két nő között, miközben maga sem tudja pontosan, hogy mit akar. Hogy romantikus vígjáték helyett mégis inkább egy coming of age-sztori kerekedik ki a filmből, az Mottola érzékeny rendezésén kívül a Michaelt alakító Jesse Eisenbergnek (A tintahal és a bálna) köszönhető. Figurája tulajdonképpen a Michael Cera-féle lúzerkarakterek rokona, de azoknál jóval intellektuálisabb, összetettebb, vagy ha úgy tetszik, realistább. Ugyancsak dicséretet érdemel Kristen Stewart, aki eddigi pályafutásának talán legjobbját nyújtja, egy alkatához remekül passzoló szerepben.


Az Adventureland különleges báját emellett a miliője adja: Mottola olyan finoman, minden hivalkodástól mentesen csomagolja be filmjét a retro-mázba – a cselekmény 1987-ben játszódik –, hogy még a kelleténél sablonosabb finálét is megbocsátjuk neki.

Baski Sándor

A filmet jelenleg egy mozi sem játssza.