A film a hagyományos elképzelésektől eltérő módon ábrázolja a XVI. századi grófnő, Báthory Erzsébet alakját. A történet egy védtelen özvegyről szól, aki gazdagabb, és sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint maga a király.

A nemzetközi kapcsolatoknak kevés meghatóbb pillanata van, mint amikor egy legendás sorozatgyilkos életének feldolgozása ürügyén végre keblükre ölelik egymást a szlovák és magyar, vagy még inkább a szlovák, magyar, cseh, angol és amerikai alkotók. A Báthory multikulti stábja mégsem a határtalan fantázia és a tágas kultúrhorizont szabadságában lubickol, inkább a több tonnás történeti szakirodalom fekete mágiánál is sötétebb mélyére ássa be magát. A csejtei rém csavaros esete a Spektrum Televízió laza péntek esti nyomozásaitól egy decens dokumentummonstrumon át a legvadabb exploitation vámpírfilmig sok műfajnak biztosítana kiváló anyagot, de a gyenge koncepcióval érkező forgatókönyvírónak egyértelmű vesztét okozza.

A XVI. századi magyar grófnő története surranópályán nőtte ki magát az egyik piacvezető hungarikummá. Nem elég, hogy Báthory Erzsébetet kora legvonzóbb asszonyaként tartották számon, de a hagyományok minimum hatszáz gyilkosságot, boszorkányságot és az örök szépség érdekében vett, szűzlányok vérével feljavított rendszeres fürdőket is a számlájára írnak. Bár az elmúlt évtizedek kutatásai többé-kevésbé bebizonyították, hogy a hírhedt hölgy hatalmas vagyonát, elméjének épségét, és végül életét éppen az ellene felhozott koncepciós vádak miatt veszítette el, tragédiájában ma is hihetetlen spirituális tartalékok vannak.

Juraj Jakubisko nem az első filmes, akit rabul ejt a témában rejlő lehetőség (néhány korábbi variáció: Peter Sasdy: Drakula grófnő (1971), Harry Kümel: Vér az ajkon (1971), William Brent Bell: Ezt éld túl! (2006)), ám ő az egyetlen, aki az izgalmas sztorit egy gyengébb tévéfilm eszköztárával kívánja életre kelteni. A horrortól távol álló, mágikus realizmussal kacérkodó alkotás nem az érzékeket, hanem az intellektust célozza meg. Sajnos azonban sem a hősnő (Anna Friel), sem a körülötte tolongó, többnyire felesleges mellékszereplők figuráit nem sikerült olyan mélységben átgondolni, hogy a hiányzó borzongásért kárpótolni tudjanak. A középpontba állított konspirációs bűntény így közel sem nyeri el a neki szánt jelentőséget, a szegényes kidolgozás pedig tökéletesen érdektelenné teszi az egyébként lebilincselő történetet. Jakubisko vérgrófnője végül nem marad más, mint az iksz plusz egyedik Báthory-film, és az iksz plusz egyedik olyan darab, amelynek Kelet-Európában különösen megszívlelendő tanulsága, hogy thrillerhez több bátorságra, történelmi filmhez több euróra, művészethez több eredetiségre van szükség.

Barkóczi Janka