Jane (Meryl Streep) három felnőtt gyerek anyja és egy jól menő pékség és étterem tulajdonosa Santa Barbarában. Baráti a viszonya az ex-férjével, az ügyvéd Jake-kel (Alec Baldwin). Ám amikor Jane és Jake elutaznak a fiuk diplomaosztójára, a helyzet elkezd bonyolódni. Egy ártatlan közös étkezés elképzelhetetlen fordulatot vesz – affér lesz belőle.
Nancy Meyers szinte összes filmjének közös jellemzője a remek alapötlet. Az a nagy bonyodalmakat és felismeréseket tartogató kiindulási helyzet, aminek hallatán forgatókönyvírók százai csapnak a térdükre, hogy miért is nem nekik jutott eszükbe. Persze az igazi diadalhoz ennél több kell: a sikernek elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele az a bizonyos high concept. Nem árt ugyanis, ha az ötlet jócskán kitart, ha nem durran el az összes patron már a filmidő első felében, hogy aztán céltalanul, irányát veszítve csordogáljon tovább a történet az epilógus felé, mint ahogy például a hibátlan felütésű, majd totális giccsbe fulladó Holiday esetében történt.
Meyers legújabb mozija nagyon hasonló, de egy kicsit mégis más, mint a korábbi darabok. Kevesebb a szituációs poén, és több a lelkizés; a konfliktus – ex-feleség és ex-férj jó tíz évvel a válás után újra egymásba gabalyodik egy családi rendezvényen, és egymás szeretői lesznek – már sokkal inkább a karakterekből fakad, és nem abból a véletlenszerű helyzetből, amibe belecsöppentek. Ez akár jó is lehetne, de az alkotók sajnos nem szakadnak el eléggé a vígjátéki sémától és a kötelező, vicceskedő köröktől ahhoz, hogy igazán érvényesülhessenek a szerzői törekvések. Bár a film tartalmilag a Minden végzet nehéz üdvös útját folytatja, vagyis a ’miért vonzóbbak a középkorú nők, mint a fiatalok?’-diskurzus szálait szövi tovább, s mint ilyen, kérdésfeltevései és válaszlehetőségei igazán frappánsak és szerethetőek, a felemás végeredménnyel csak a megunhatatlan Meryl Streep-jelenség miatt leszünk elnézőbbek.
