Cliff (Steve Zahn) és Cydney (Milla Jovovich) alig várják, hogy átadják magukat a kalandnak egy csodálatos szigeten, amikor néhány rémült túrázótól értesülnek róla, hogy pszichopata gyilkosok ismét brutálisan meggyilkoltak egy nászutas párt a szigeten. Távol a civilizációtól és segítségtől mindenki egyre gyanúsabb.

A skizofrén gyilkos a lusta forgatókönyvíró legjobb barátja. Lehet csűrni-csavarni a sztorit, rosszarcú figurákkal telepakolni a cselekményt, majd a végén könnyed eleganciával kinevezni a legkevésbé gyanús karaktert gyilkosnak, azzal az indoklással, hogy az addig felfedetlen gonosz énje húzta meg a ravaszt. Hiába próbálja David Twohy új ötletként eladni a filmjében szereplő kényszeres szerepjátszó sorozatgyilkost, a vak is látja, hogy az csak egy újabb variációja a skizofrén gyilkos utálatos figurájának.

Twohy bizony lusta forgatókönyvíró (ő jegyzi a G. I. Jane-t is), de nem rossz rendező. Ha kijön neki a lépés, még a saját, döcögős sztorijából is képes hatásos filmet kanyarítani (Pitch Black – 22 évente sötétség, Merülés a félelembe).

A hawaii dzsungelben bóklászó nászutas pár lidércnyomásos kirándulása a skizó gyilkos nélkül is harmatos mese lenne, közhelyes turista-thriller unalomig ismert karakterekkel és fordulatokkal – mégis szórakoztató másfél óra kerekedik belőle. Minden megvan benne, ami az efféle filmekben jó (szép tájak, dögös túlélőkések, fenyegető kiszolgáltatottság), de nem veszi túlzottan komolyan magát, nem téved a családi dráma ingoványos talajára, és a komoly morális tanulságoktól is tartózkodik. Twohynak nem állnak jól a nagyszabású sztorik (ld. Riddick – A sötétség krónikája), de maréknyi szereplőjével remekül boldogul a dzsungel nyomasztó, egyszerre szűkös és határtalan környezetében. Jó (Steve Zahn) és szép (Milla Jovovich) színészeket választott, és a fapados dzsungel-thrillertől szokatlan módon szellemes szövegeket adott a szájukba. Lehet, hogy Tarantino korrektúrázta a párbeszédeket?

Kovács Marcell