Tucker és Dale gyerekkoruk óta barátok. Éppen Dale frissen vásárolt hegyi nyaralójához tartanak, mikor összefutnak egy csapat nagyképű és sznob egyetemista fiatallal. A srácok véletlenül ugyanoda tartanak, ahová ők: a Dale viskójához közeli tó partján táboroznak. Első este az egyetemisták egyike veszélybe kerül, Tuckerék segítenek rajta. Az előítéletekkel teli csapat úgy gondolja, Tuckerék elrabolták a lányt, s ijedtükben meglepően szélsőséges és önpusztító módokon sietnek segítségére...

Sosem könnyű dolog előítéletek nélkül véleményt alkotni más emberekről. A külső jegyek sajnos a legtöbb esetben nem hagyják, hogy komolyabban is megismerjünk másokat, sőt, könnyebben kezdünk el utálkozni és gyűlölködni, mint megérteni. Ezt a nehézséget állítja pellengérre Eli Craig első nagyjátékfilmje is, amelyben remekül parodizálja a slasherek „fiatalok menekülnek a vérszomjas vidéki suttyók elől”-tételét.

Az amerikai köznyelvben a „redneck” és „hillbilly” kifejezések általában pejoratív értelműek, és ezt sok esetben a filmművészetben is aláhúzzák. Gondoljunk csak a Gyilkos túrára, A texasi láncfűrészes mészárlásra, a Winter's Bone – A hallgatás törvényére: ezekben az alkotásokban a délvidéki farmerek (redneck), vagy a hegyiemberek (hillbilly) mind-mind degenerált, erőszakos és rosszindulatú fickók, akik mintha csak egész nap arra várnának, hogy a környékükre vetődő utazókat megtréfálják, magukat meg jól elszórakoztassák néhány liter kiontott vér és bél segítségével.

Eli Craig angolul (Tucker and Dale vs. Evil) és magyarul (Trancsírák) is béna című mozija szintén  ebből az alapfelállásból indít, hogy aztán mókázva jól ki is fordítsa azt, mint egy sikoltozó, nagykalapáccsal letaglózott, majd húskampóra feltűzött tinit. Adva van a két címszereplő, Tucker és Dale, akik épp a hegyekbe tartanak előbbi nyaralójába. Útközben fizimiskájukkal akaratukon kívül is ráijesztenek a szintén a környékbeli tóhoz igyekvő főiskolás kompániára, aminek aztán őrült és csontig hatoló következményei lesznek.

A mű legnagyobb hibája, hogy gyakorlatilag az összes ütős poént ellövik a trailerben, ami miatt a teljes élmény kicsit veszít is az erejéből. Ettől függetlenül aki imádja vagy ismeri a slasher műfaját, az minden bizonnyal remekül szórakozik majd a válogatott halálnemek ostoba balesetekké és totális félreértésekké degradálásán. A történet mindenesetre ügyesen meg van írva, a fiatalok ugyanolyan üresfejűek, mint azt megszokhattuk, viszont a két főszereplő abszolút szerethető és bájos, ami nagyban köszönhető a jól teljesítő színészeknek, Alan Tudyk-nak és Tyler Labine-nek. Egyedül a szintén fontos alakot, Chad-et megformáló Jesse Moss karaktere van túlzottan egydimenziósra hagyva, ami idővel fárasztóvá teszi a cselekedeteit.

Mindent egybevetve teljesen szórakoztató másfél órát ígér a Trancsírák, hiszen hangulatos, mint egy erdőmélyi, koszlott viskó; vicces, mint egy fogatlan, bendzsón játszó öregúr; s kellően véres, mint a vágóhíd egy átlagos hétköznapon.

Vékony Zsolt