Kéki Kata (Hámori Gabriella), a szerencse lánya. Csinos, vonzó nő, bár ahol megjelenik, mozdulnak rá a férfiak. Van szerető édesanyja, szeretetre vágyó öccse (Nagy Zsolt) és - hozzá testvérként ragaszkodó - három barátnője (Ónodi Eszter, Schell Judit, Major Melinda). Van megbízható barátja is, Marci (Elek Ferenc), aki már alig várja, hogy vőlegénnyé, férjé, sőt családapává léptessék elő. Minden készen áll a sikeres élethez, amely azonban egyre késik. Kéki Kata ugyanis egyáltalán nem boldog mindattól, amit a szeszélyes sors az ölébe csöppentett. Vitathatatlan adottságai ellenére ugyanis ebben a szép, ifjú, ámde mégis érettnek mondható korban neki nincs se igazi munkája, se igazi szerelme. Pedig állandóan keresi mind a kettőt. Kata ambiciózus. Szorgalmasan jár állásinterjúkra és legalább ilyen szorgalmasan próbálkozik különböző férfiakban meglelni az igazit. Először a Fonyóban (Hujber Ferenc), aztán Davidben (Csányi Sándor), utóbb Tamásban (László Zsolt).színes, magyar film / Könyv feldolgozás,Románc,Romantikus vígjáték,Szerelem,Vígjáték / 2004Rendezte:Bergendy PéterÍró:Rácz ZsuzsaRigó BélaFőszereplők:Csányi SándorHámori GabriellaÓnodi EszterSzereplők:Major Melinda|Nagy Ervin|Schell Judit|
Feltámadt a magyar vígjáték! Perczel Zita viccesebb, mint valaha. Legszívesebben ezekkel a harci kiáltásokkal rohantam volna ki ajtót tépve a Terézanyu vetítéséről.
A Valami Amerika, a Boldog születésnapot! és a Terézanyu három évet felölelő szórásában történt valami a humor körül, ami reményt kelthet a nézőkben: újra lehet tódulni egy jóízű nevetésre a mozikba, méghozzá magyar filmre.
És van ígéret a folytatásra is. Ezeknek a filmeknek az alkotói ugyanis rábukkantak arra a kincsre, mellyel a harmincas, negyvenes évek vígjátékainak sikerszériája is büszkélkedhetett. A mindig nekiveselkedő kisemberre, aki tudatlan optimizmusával és ösztönös életszeretetével soha nem adja föl, az élet bármilyen lehetetlen akadályokat is gördítsen elé.
Mindhárom mozi hősei az emberélet útjának felén lévő fiatalok, akik a családi fészekből már fél lábbal kint, az életben már fél lábbal bent vannak, akiknek még semmi sem klappol igazán, de tudják, a sikeres embernek egy ismérve van: a kiegyensúlyozott párkapcsolat. Szellemesek, lelkesek, nagyszívűek, igazi főnyeremények, egy teszi őket elveszetté: nem találják a szerencséjüket.
Kéki Kata is ilyen lány, szerencsétlen. Látszólag megvan mindene, de semmiből sem az igazi. Van diplomája, de nem lehet vele továbblépni, van munkája, de unalmas, lesz munkája, de a felettesei kicsinálják. Van szerető anyukája, de mindenbe belekavar. Van szerető bátyja, de állandóan aggódni kell érte narkós múltja miatt. Van pasija, de nem az álmai hercege, és lenne szeretője is, ha a férfiak nem lennének ilyen szánalmasan sunyi alakok. Az új élet pedig nem megy egyről a kettőre. Stopposoknak nem áll meg a meseautó. A férfiak bár szorgalmasan indexelnek, az élet autósztrádáján viszont előbb–utóbb mindegyikről kiderül, hogy defektes. Finomabban fogalmazva egytől egyig mocskos disznó, aki mást sem tud, csak átvágni a nőket, kegyetlenül áttaposni rajtuk, és mindezt mosolyköntösben tálalva. Hiszen a sors amióta az eszét tudja, mindig disznóknak adta gyöngyeit. Szegény lány mellett még egy Kabos-féle apuka sincs, aki legalább a tükörnek megmondaná a magáét. Helyette viszont ott vannak a barátnők, akik cserfesen bátorítják Katát: minden csalódást túl lehet élni, addig nincs megállás, míg nem találsz párnatársat.
A túlhajszolt melodrámát Terézanyu folyamatos talpraállásai teszik vígjátékivá. Mint nő, kinek testét már ezer kék folt fedi az élet bokszütésektől, utoljára is emelt fővel nekimegy az oroszlánnak.
Ami szép, hogy ebben a nekiveselkedésbe nemcsak egy laza szerelmi kétbalkezest láthatunk. Egy egész nemzedék frusztrációja benne van: ismerkedni kell, sőt társadalmi kötelesség az oldaladon egy pasit hurcolásznod, de hogyan szerezd meg, mikor egész életed egy nagylavór csődtömeg.
A szereposztás parádés: Haumann Péter mint borostásarcú megfáradt taxisöfőr, Bács Ferenc mint hálószobaszemű nőgyógyász, Schell Judit mint észosztó barátnő, Ónodi Eszter mint férjezett kalandornő, Nagy Zsolt mint nagyvagány kisbátyó, Csányi Sándor mint egzotikus medikusdiák, László Zsolt mint farkasösztönökkel teli ígéret. Nagy Ervin pedig maradjon meglepetésnek. Ahány színész, annyiféleképpen újulnak meg a rájuk szabott szerepekben.
Hámori Gabriella-ba pedig valósággal beleszerelmesedett a kamera. A film az ő arcaiból épül fel. Meg merem kockáztatni, ha ő nem lenne, ez a film se sikerült volna ilyen jól. Minden képkockán el tudja kápráztatni a nézőt. Gyönyörű, ezért mer csúnya, elkeseredett, szerencsétlen és béna lenni. Mindegyik megvilágítás egyformán jól áll neki.
Apropó a képek profik, minden úgy van felvéve, ahogy az a nagykönyvben áll. Soha nem hittem volna, hogy magyar filmben láthatok egy amerikait fonákból megszégyenítő báljelenetet.
A forgatókönyv hemzseg a férfiakról és nőkről szóló sztereotip, de örökérvényű poénoktól, parádés nemek közötti beszólásoktól. Erre még rátesz egy lapáttal Kéki Kata önironikus szemlélete, ami sokszor bájosan meghitt melodrámába viszi el a filmet, nem engedi, hogy az egész csak üres férfiszapulás legyen.
