Ian Holm egyik beceneve a “Mr. Ubiquitous”, amelyet leginkább úgy lehetne magyarra fordítani, hogy "Mindenhol-Jelenlévő-Úr”. Ezt a jelzőt sokoldalú színészi teljesítményéért érdemelte ki, mivel a színpad és a vetítővászon kritikusai szerint is Anglia egyik legtehetségesebb színésze. Bár karrierje fő pilléreit inkább a világot jelentő deszkákon építgette, az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a kamerák előtt is.

Ian Holm 1931. szeptember 12-én jött világra egy Goodmayes nevű angliai községben, ahol édesapja az őrültekháza pszichiátere és házfelügyelője volt. Amikor az öreg Holm nem a betegeket istápolta, fiát vitte színházba, ahol a hétéves kisfiút egész jövőjét befolyásoló benyomások érték. Önéletrajzában elsőként a Nyomorultak előadását említi, Charles Laughton főszereplésével.

A színház világa egész fiatalkorában inspirálta és 19 évesen, 1950-ben bejutott a London's Royal Academy drámatagozatára. Egy év katonai polgári szolgálat után csatlakozott a Royal Shakespeare Company-hez, ahol Othelloként debütált. Két évvel később a londoni West Enden játszott a Love Affair című darabban, majd Európa-turnéra indult Laurence Olivier Titus Andronicus című alkotásával. Élete következő tíz évét a társulatnál töltötte és számos díjat vitt haza, többek között két alkalommal az Év Előadója címet (Henry V, The Homecoming, utóbbiért a Tony Díjat is).

Az alacsony növésű színész (170 cm) Peter Hall 1968-as Szentivánéji álom feldolgozásában Pukk szerepében mutatkozott be a vásznon, amelyet később „teljes katasztrófaként” jellemzett. Ugyanabban az évben sokkal sikeresebb alakítása volt a Bofors Gun című katonai dráma, amelyért hazavihette a Legjobb Mellékszereplőnek járó BAFTA-díjat. A 70-es évek során angol sorozatok és filmek egész sorában tűnt fel, a Mária, a skótok királynőjétől (1971) Nyolcadik utas: a halálig (1979), amelyben Asht, az androidot keltette életre. 1978-ban, éppen negyven évvel gyermekkori élménye után eljátszotta a Nyomorultak főszerepét.

A ’80-as évek igen nagy sikerrel kezdődtek, 1981-ben Harold Abraham edzőjét formálta meg a Tűzszekerek című filmdrámában, amelyért elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál és a BAFTA Legjobb Mellékszereplőnek járó díját és egy Oscar-jelölést. Azonban továbbra sem ült a babérjain, hanem Terry Gilliammel leforgatta az Időbanditák című szürreális filmet, amelyben egy kis csoport mohó törpe bandita téren és időn át utazgat ide-oda időlyukakon keresztül és a brandy-t vedelő Napóleontól (Ian Holm) elcsórnak egy értékes festményt, hogy utána tovább ugráljanak a történelem időberkei között. 1985-ben újra Gilliammel dolgozott együtt, a Brazil című, azóta klasszikus mesterműnek számító antiutópiában.

Ugyanabban az évben készítette el élete egyik legjelentősebb filmjét, a Csak egy tánc volt című játékfilmet, amelyben Desmond Cussent, Ruth Ellis rendíthetetlen, viszonzatlan csodálóját formálta meg. 1989-ben Kenneth Branagh V. Henrik feldolgozásában megértő Fluellenként, Franco Zeffirelli Hamletjében (1990) pedig kotnyeleskedő Poloniusként tűnt fel. Ebben az évtizedben több színdarabban újból emlékezetes és díjazott alakítást nyújtott (legfőképpen Lear király szerepében – Kritikusok Köre, Legjobb Színész, Emmy-díj).

1994-ben a György király című vígjátékban csillogtatta komédiás képességeit, majd Atom Egoyan Eljövendő szép napok című filmjében egy titokzatos baleset kivizsgálására érkező híres nagyvárosi ügyvédet alakított, aki érzelmileg mélyen felkavaró beszélgetéseket folytat a túlélőkkel és számos nehéz titokra derít fényt. A 2000-es év J.R.R. Tolien világhírű eposza, a  Gyűrűk ura feldolgozásának éve volt, Holm Zsákos Bilbot játszotta, remekül megformálva a szőrös lábú, rokonszenves hobbitot.

Mintegy életműdíjként II. Erzsébet angol királynő az Angol Birodalom Rendjelével tüntette ki, a „dráma műfajáért tett szolgálataiért”.

ink