Pénteken nyitotta meg hivatalosan is kapuit az idei Jameson CineFest, az első napon pedig rögtön két versenyfilmmel, egy Paramount-klasszikussal, valamint egy versenyen kívül szereplő alkotással várta a közönséget a fesztivál. Az élet csodaszép vetítése előtt a szervezők azt is kihirdették, a zsűri nagydíját idéntől Adolf Zukor-díjnak hívják. Íme kritikáink az első nap filmjeiről:
Szeplőtelen fogantatás (Electrick Children, amerikai, r.: Rebecca Thomas): Az angyali Julia Garner, aki tavaly a kacifántos című Martha Marcy May Marlene-ben nyújtott röpke alakításával varázsolta el a miskolci fesztivál közönségét, idén visszatért a tett helyszínére. A bájos szőkeség hogy, hogy nem, ezúttal ismét egy szigorú vallásos közösség hálójába gabalyodva keresi az üdvözítő utat, most azonban ezt nem kizárólag önmagáért teszi. Mintha csak az előző évi filmben elkövetett rituális erőszak hozná meg gyümölcsét: az immár főszereplővé előlépő tinédzser lánynak a legszigorúbb erkölcsi felügyelet mellett sikerül teherbe esni, ráadásul feltételezhetően nem kisebb potentáttól, mint maga a Szentlélek. Vajon léteznek-e még csodák a XXI. században vagy a utahi mormon kolónia kerítésén túl azért az ilyesmire is akad valamilyen kiábrándítóan evilági magyarázat?
Rebecca Thomas filmjében a vibráló spiritualitásból és a serdülőkor zavartságából komponál magával ragadó atmoszférát, amely a nehéz témát is légiesen vonzóvá teszi. A finom humorral és egy csepp dark áthallással megbolondított drámát ráadásul valószínűleg nem is láthatnánk hitelesebb tálalásban, hiszen az alkotó gyerekként személyesen is sokáig élvezte egy fundamentalista mormon misszió vendégszeretetét. BJ
Nemzetközi versenyprogram, ismétlés: szeptember 16. (vasárnap) 22:00, Uránia terem
Szolgálatkészség (Compliance, amerikai, r.: Craig Zobel): Az idei Cinefest bő merítést kínál a januári Sundance felhozatalából, ami főleg azért dicséretes, mert ha a hazai (egyébként igencsak bőséges) artfilm kínálat valamiben hiányt szenved, akkor azok bizony az amerikai független filmek. A Szolgálatkészség is olyan alkotás, ami valószínűtlen, hogy moziba kerülne itthon, hiszen csaknem egyhelyszínes, párszereplős, szemlátomást fillérekből összerakott darabról van szó. A második filmjét jegyző Craig Zobel ügyesen építi fel a fojtogató feszültséget, olyan témát boncolgatva, ami ebben a formában nem került még közönség elé. Anélkül, hogy a tartalomból bármit elárulnánk, legyen elég annyi, hogy a Szolgálatkészség egyszerre kegyetlen tablója az emberi kiszolgáltatottságnak, hiszékenységnek és a komoly veszélyforrást jelentő hülyeségnek. SzB
Nemzetközi versenyprogram, ismétlés: 09.16., 15.00, Uránia terem
Hemingway és Gellhorn (Hemingway & Gellhorn, amerikai, r.: Philip Kaufman): Philip Kaufmannak, A lét elviselhetetlen könnyűsége rendezőjének új alkotása, az Ernest Hemingway és Martha Gellhorn viharos szerelmét és rövid házasságát bemutató Hemingway és Gellhorn című tévéfilmje több sebből is vérzik. Az ide-oda csapongó film az író és a haditudósító spanyol polgárháború alatt kibontakozó kapcsolatával veszi kezdetét és viszi tovább egészen Hemingway nem sokkal hatvankettedik születésnapja előtt elkövetett öngyilkosságáig, a keretet pedig mindehhez Gellhorn visszaemlékezései adják, amit akár a film mélypontjának is nevezhetnénk, azonban ezekből annyi van, hogy nincs itt elég hely felsorolni őket. Nicole Kidman olyan, mintha skatulyából húzták volna elő; a gondosan elrendezett szőke loknik és a spanyol polgárháború véres jelenetei sehogyan sem férnek meg egymás mellett, Clive Owen Hemigway-e túl ripacs, a képi megoldások és a digitális effektek néhol vállalhatatlan kivitelezése pedig tovább ront a hossza miatt is nehezen befogadható filmen. A Hemingway és Gellhornt 15 kategóriában jelölték Emmy-díjra, kíváncsian várjuk, ebből vajon hányat vált díjra. BK
Ismétlés: szeptember 17. (hétfő) 22:30, Uránia terem