Tegnap mindössze két film volt látható a versenyprogramból, azonban a versenyen kívül vetített alkotások közül az egyik nem más volt, mint a régóta készülő, és most végre bemtatott Tüskevár. Az osztrák A szépséged semmit sem ér és a Vadak paradicsoma közül ez utóbbit láttuk, kritikánk a nyílra kattintva olvasható.
Vadak paradicsoma (Le paradis des bêtes, r.: Estelle Larrivaz): A családon belüli erőszak témája látszólag kiapadhatatlan. Tavaly a Polisse-tól volt hangos Cannes és később Franciaországban meglepő sikert aratott, de az biztosra vehető, hogy a Vadak paradicsoma nem fog hasonló karriert befutni. A színészből lett rendezőnő, Estelle Larrivaz gyakorlatilag minden hibát elkövet, amit kezdő alkotó elkövethet: a férfi karaktert mindvégig démonian gonosznak ábrázolja, filmjét teljesen felesleges erőszakszekvenciákkal terheli, miközben abszolút fókuszt tévesztve azt sem tudja eldönteni, most a férfi, a nő vagy a gyerekek szemszögéből láttassa az eseményeket – merthogy a három egyszerre nem működik. E film versenyszekcióba kerülése annál inkább érthetetlen, mivel a programban a téma sokkal jobban sikerült feldolgozása is szerepel, így tovább csorbulnak a Vadak paradicsoma csekélyke érdemei. Mert a jó szándék fontos és dicséretes, de egy film megítélésénél ez nem lehet szempont: ha gondolatainkat mindenáron mozgóképre kívánjuk rögzíteni, ennyi kevés lesz az üdvösséghez. SzB
Nemzetközi versenyprogram, ismétlés: szeptember 19. (szerda) 21:00, Uránia terem
Tegnap mindössze két film volt látható a versenyprogramból, azonban a versenyen kívül vetített alkotások közül az egyik nem más volt, mint a régóta készülő, és most végre bemtatott Tüskevár. Az osztrák A szépséged semmit sem ér és a Vadak paradicsoma közül ez utóbbit láttuk, kritikánk a nyílra kattintva olvasható. 
