A tegnapi nap során egy litván és egy amerikai versenyfilm mellett a kitekintő kategóriában Ulrich Seidl filmje volt látható, illetve egy Balogh György rendezésében készült irodalmi adaptáció, a Tüskevár. A CineFest lassan végéhez ér, azonban aki kedvet kap a fesztiválhoz, a hétvégén még pótolhatja lemaradását. A Részegen és az Eltűnő hullámok ma kerül ismétlésre.
Tüskevár (r.: Balogh György): A gyorsan elfeledett Pizzás rendezője nem önszántából várt tizenkét évet második játékfilmjével. A Tüskevár sok évvel ezelőtt forgott és úgy tűnt, már végleg dobozban marad, de végre-valahára összeállt a szükséges anyagi háttér az utómunkára. A tájképekkel dúsított film honi viszonylatban határozottan látványos és valóban nagyvászonra kívánkozik, továbbá hajlandók lennénk megbocsátani a gyerekszereplők problémás alakításait, azonban a film már a koncepciójában elvérzik. Balogh áthelyezte a cselekményt napjainkba, de nem modernizálta azt, így olyan érzésünk van, mintha a szereplőket időgéppel küldték volna fél századdal előre, és ők észre sem veszik, hogy kiugrottak eredeti környezetükből. Fekete István története (a regény 1957-ben jelent meg) ebben a mai környezetben teljességgel hiteltelennek hat: a gyerekek és felnőttek úgy beszélgetnek egymással (főleg a városi jelenetekben), mely a valóságban teljesen elképzelhetetlen. SzB
Kitekintő
Eltűnő hullámok (Vanishing Waves, litván, r.: Kristina Buozyte): A fesztivál botrányfilmjének harangozták be ezt a sok szexjelenettel dúsított litván sci-fit, azonban a Karlovy Vary-ban debütált (tehát egészen friss) darabnak egyedül minősége miatt lehet köze bármiféle botrányhoz. A fiatal rendezőnő mintha saját frusztrációit építette volna bele látványos és látszólag költséges, ám módfelett idegesítő és a legrosszabb művészfilmes hagyományokat magára erőszakoló munkájába. Mindezt ráadásként kínzóan hosszúnak ható (valójában két óra környéki) játékidővel tetézi. Az Eltűnő hullámok színtiszta időpocsékolás, mely azon mazochistáknak ajánlható, akik szeretnék a ma esti, a fesztivál csúcspontjainak ígérkező, erős versenyfilmek előtt valahogyan büntetni magukat. SzB
Nemzetközi versenyprogram, ismétlés: 09.21., 16:00
Részegen ( Smashed, amerikai, r.: James Ponsoldt): Hiába a Die Hard-széria vadonatúj epizódjában hamarosan Lucy McClane-ként bemutatkozó Mary Elizabeth Winstead minden szépsége, hiába a komoly emocionális töltet, az alkoholizmusról hitelesen eredetit mondani Charles Bukowski után csak nagyon nehezen lehet. Sajnos nem sikerült ez James Ponsoldtnak, a Részegen szépreményű rendezőjének sem, aki pedig láthatóan mindent bevetett a szent cél érdekében. Az idei Sundance Filmfesztivál különdíjával jutalmazott alkotás, amely egy harmincas évei elejét taposó, illuminált értelmiségi házaspár kapcsolatát taglalja, bármiféle komolyan vehető dramaturgia nélkül önmagában legalábbis kevés az üdvösséghez. A film, amely helyenként egy jobbfajta alkoholizmus-ellenes oktatóanyag hangulatát idézi, a terápiás csoport látogatásának delikát izgalmán és az elsősök óráján diszkréten rókázó tanárnő nagyjelenetén túl csekély érdekességet mutat. Bár a Részegen nagy része csak egy hajszállal jobb annál, hogy végtelen közhelyekbe fulladjon, az mindennek ellenére feltétlenül megállapítható, hogy a szándék szerint masszív alkoholistát játszó, mégis végig határozottan józannak tűnő színésznő látványa igazi unikum. BJ
Nemzetközi versenyprogram, ismétlés: szeptember 21., 21:00 Uránia terem
Szerelmet a feketepiacról (Paradies: Liebe, osztrák-német-francia, r.: Ulrich Seidl): Ulrich Seidl tekintélyes életművéből nagyon sokáig csak a Kánikula című filmet ismerhettük, mígnem az egyik hazai forgalmazó elhozta nekünk visszamenőleg a legfontosabb darabjait. Legfrissebbjét, a Cannes versenyprogramjából érkezett Paradies: Liebe-t (rendkívül szerencsétlen a magyar címferdítés) éppen ezért már megfelelő előképzettséggel tekinthetjük meg – persze ha azt hinnénk, a ridegségében még Hanekét is gyakran lefölöző Seidl nem tud meglepetést okozni, nagyot tévedünk. A filmben egy ötvenéves nő szemszögéből ismerkedhetünk meg a kenyai szexturizmus mindennapjaival, hol meglepő, hol már-már sokkoló módon. A Liebe embert próbáló, de mindenképp emlékezetes néznivaló, melynek időközben már elkészült a második, vallási fanatizmussal foglalkozó része (a Paradise: Faith Velencében debütált), az év elejére pedig megérkezik a fogyókúra táborban játszódó harmadik (Paradise: Hope), mely az első két epizódot alapul véve könnyedén startolhat Berlinben. SzB
A tegnapi nap során egy litván és egy amerikai versenyfilm mellett a kitekintő kategóriában Ulrich Seidl filmje volt látható, illetve egy Balogh György rendezésében készült irodalmi adaptáció, a Tüskevár. A CineFest lassan végéhez ér, azonban aki kedvet kap a fesztiválhoz, a hétvégén még pótolhatja lemaradását. A Részegen és az Eltűnő hullámok ma kerül ismétlésre.
