A Dogma ’95 elnevezésű skandináv filmművészeti mozgalom elindítói Lars von Trier és Thomas Vinterberg voltak, akik az ún. “Tisztasági Fogadalmukkal” hadat üzentek a kasszarobbantó megaprodukcióknak. Utóbbi rendező legújabb filmje, A vadászat (16) ma kerül mozikba, melyet a rendező Születésnap című filmje antitézisének szánt. Rövid összeállításunkban az irányzat fontosabb filmjei láthatók.
Filmesztétikai keresztes hadjáratuk 1996-ban indult hódító útjára, a filmteoretikusok szerint azonban nem nevezhetjük őket a filmnyelv puristáinak, mivel hozott anyagból (dokumentumfilm, olasz neorealizmus, újhullám) dolgoztak. Lars von Trier Hullámtörés című filmje volt az origó, amely után Thomas Vinterberg leforgatta Születésnap (1998) című munkáját.
Az irányzat második filmjeként Lars von Trier Idióták (1998) című alkotását tartják számon. A legjobban itt fogalmazódik meg a dán dogmamódszer (improvizáció, a kézikamera mint külső, antropomorf szemlélő).
Annak ellenére, hogy ma már a filmcsoport gyakorlatilag nem működik, akadtak nemzetközi követőik. Spanyol, francia és távol-keleti filmalkotók próbálkoztak az egyedi, puritán atmoszférájú dogmafilmekkel, de azért a stílus mégiscsak a dán családban maradt. Egyfajta dogma-hibridként működik Søren Kragh Jacobsen Mifune utolsó dala (1998), Kristian Levring A király él (2000), Lone Scherfig rendezőnő Olasz nyelv kezdőknek (2000), valamint Susanne Bier Hogy szeretsz? (2002) című közönségfilmje is.
Kostyál Andrea
Az írás a Mozinet Magazin 2005. áprilisi számában jelent meg.
A Dogma ’95 elnevezésű skandináv filmművészeti mozgalom elindítói 
