Az idei Berlinale retrospektív szekciójának középpontjában a weimari filmművészet áll, egészen pontosan ennek hatása az 1933 utáni nemzetközi filmkészítésre, illetve hogy hogyan befolyásolta a Weimari köztársaság a filmművészetet. Külön hangsúlyt kap a folytonosság, a kölcsönös hatások és az átalakulás a német emigránsok 1950-ig készült filmjeiben. 

A weimari filmművészet 1918 és 1933 között élte fénykorát, a társadalom és a művészetek demokratizálásának köszönhetően. Az ebből a korszakból származó művek sokszínűsége az, ami igazán jelentőssé tette ezt a korszakot, hiszen a népszerűbb narrációs formák mellett ugyanúgy megtalálhatóak voltak a stilisztikai kísérletezésre tett törekvések is. A társadalmi nehézségek mellett ugyanúgy helyett kapott a filmekben megjelenő témák között a nemi szerepek romboló megfordítása, a bohózat és a verbális humor, a nevetés és a borzongás. 

Az élénk nemzetközi filmcseréknek és a német rendezők külföldi munkáinak köszönhetően vált igazán sikeressé ez a periódus, mely az 1933-as náci megszállással ért véget. 

A korszakból, és azokból az alkotásokból, melyekre hatással volt a weimari filmművészet, ezúttal 31 film kerül vetítésre a 2013. február 7-17. között megrendezésre kerülő Berlinalen, méghozzá öt kategóriára bontva. A rendezők között megtalálható Max Ophüls, Ernst Lubitsch vagy éppen Fritz Lang, a vetítésre kerülő filmek között pedig olyan klasszikusok is lesznek, mint Billy Wildertől a Van, aki forrón szereti, vagy az egyik legismertebb emigráns film, a Casablanca.

Lesznek remakek, így Joseph Losey M című filmje 1951-ből, mely a húsz évvel előtte készült, azonos című Fritz Lang-film adaptációja, illetve eddig szinte ismeretlen alkotások is vetítésre kerülnek. 

További információ a "The Weimar Touch" elnevezésű szekcióról itt található.