Május 13-án mutatja be az HBO saját gyártású filmjét, a Cinéma véritét, amely a tévétörténet első valóságshow-jának állít emléket. Az Egy amerikai család (An American Family) 1973-ban indult az Egyesült Államokban, és egy valódi család mindennapjait mutatta be. A központi házaspárt most Diane Lane és Tim Robbins játssza, a műsor ötletgazdáját pedig James Gandolfini jeleníti meg.
A hetvenes évek elején tévétörténelmet írt a Loud család: miután hét hónapig kamerák előtt élték az életüket, 1973-ra összeállt egy tizenkét epizódos sorozat, az Egy amerikai család (An American Family) – és ezzel megszületett a reality műfaja. A manapság oly divatos tévés formátum akkor nem várt hatással volt a nézőkre, így a család és a készítők életére is: mind a nézők, mind a sajtó elítélte a szereplőket, Loudék ugyanis korántsem alkottak olyan mintacsaládot, mint a korabeli fikciós sorozatok karakterei.
A produkciót végül több mint tízmillió néző követte, és valóban korszakalkotóvá vált. 2002-ben például a TV Guide minden idők 50 legjobb tévéműsora közé sorolta. A világszerte ismert antropológus, Margaret Mead pedig ezt mondta annak idején a műsorról: „Úgy hiszem, az Egy amerikai család elindítása legalább olyan újszerű és jelentős, mint a dráma vagy a regény műfajának megalkotás volt – az, hogy mások életét egy kamera lencséjén át szemlélhetjük, valójában egy teljesen új módja annak, hogy az életről tanuljunk.”
A dokumentarista filmművészeti irányzat után elnevezett Cinéma vérité az Egy amerikai család kulisszái mögé kalauzolja el a nézőket, a filmkészítés folyamatát és a családi problémákat egyaránt bemutatva, számos nagyszerű színésszel a főbb szerepekben. Az öt tinédzser gyermeket nevelő házaspár, Pat (Diane Lane) és Bill (Tim Robbins) kapcsolatában komoly gondok adódtak, olyannyira, hogy az asszony huszonegy év után – éppen a forgatás ideje alatt – adta be a válókeresetet, és el is költözött a családi házból. Emellett a legnagyobb fiú, Lance (Thomas Dekker) nemi irányultsága is botrányt okozott, nyíltan vállalta ugyanis homoszexualitását, amire addig nem volt példa a képernyőn.
A műsor ötletgazdájának, Craig Gilbertnek (James Gandolfini) vállalt célja volt, hogy hatással legyen az amerikai társadalomra, és közben azt is világosan látta, hogy Loudék problémái több millió amerikai sajátjai is lehetnek. A felvételeket készítő Susan és Alan Raymond azonban valamivel közelebb került a családhoz, és sokszor támadt kétségük, hogy etikus-e rögzíteni a legintimebb pillanatokat is.
A Cinéma vérité forgatókönyvét az Óment és folytatásait is jegyző David Seltzer írta, a rendezést pedig Shari Springer Berman és Robert Pulcini vállalta magára. Az Oscar-jelölt direktorpáros korábban rendező-forgatókönyvíróként jegyezte a szintén az HBO számára készített Sikersztorit – a film számos fesztiváldíjat bezsebelt, és a legjobb adaptált forgatókönyvért még Oscar-díjra is jelölték.
A Cinéma vérité igazi siker volt a kritikusok körében, de a díjátadókon is jól szerepelt: kilenc Emmy-jelölést kapott, melyből végül egyet váltott díjra, de emellett három Golden Globe-jelöléssel is büszkélkedhet.