Az idei évben a monostori erőd szimbolikus bástyái közé húzódó 22. Mediawave Fesztivál a kicsi és költséghatékony megoldások jegyében zajlott. Noha a családias légkör eddig is a rendezvény legfőbb védjegye volt, a közvetlenség, az újrahasznosítás és kicsi szépség fogalmai immár hivatalosan is a píár részét képezték. Ennek örömére április 30-án kisjátékfilmek peregtek a vetítőben, míg a pincehideg katakombákban a műfaj lehetőségeiről tartottak konferenciát.

Varga Balázs az esemény bevezetőjében kiemelte, hogy a filmek, így a kisjátékfilmek valódi értéke is akkor ítélhető meg helyesen, ha azokat nem kizárólag önmagukban, hanem tágabb társadalmi és kulturális térben értelmezzük. Véleménye szerint a jelenlegi helyzet elsősorban abban tér el a korábbiaktól, hogy a kisfilmek gyártása mellett szóló hagyományos esztétikai érvek helyét az utóbbi időkben kőkemény gazdasági és politikai megfontolások vették át. Míg az egész estés filmek finanszírozása mellett továbbra is több szempontú, erős indokok állnak, a rövidebb darabok ebben a tekintetben sokat veszítettek attraktivitásukból. A műfaj hagyományaira visszatekintő összefoglalás végén pozitív példakánt emelte ki az egykori Balázs Béla Stúdió innovatív funkciójának fontosságát, de feltette a kérdést, hogy vajon 2012-ben is feltétlenül érvényes lehet-e, ha ismét a BBS-hez hasonló struktúrában tervezzük a probléma megoldását. A kisjátékfilmek gyártása mellett szóló érvek között felsorolta azok kulturális identitást és országimázst képző szerepét, a kiváló lehetőséget, amellyel új embereket és új energiákat csatornáznak a gyártásba, az oktatásban való használat lehetőségeit, valamint azt, hogy bizonyos típusú kérdéseket speciálisan, olykor csak ilyen keretek között lehet feldolgozni.

László Sára és Gerő Marcell a Campfilm képviseletében megerősítette, hogy a workshopoknak és műhelyeknek fontos szerepe van a kisjátékfilmes zsáner életben tartásában, és megemlítették a fesztiválokon szerzett pozitív tapasztalataikat. Szerintük ez a terep különösen jó lehetőséget teremt arra, hogy az alkotók piciben kipróbálhassák magukat, bár a közönséghez való eljuttatás és a rentábilissá tétel még előttük is megoldatlan kérdés.

Muhi András producer hozzászólásában leszögezte, hogy a romantikus korszaknak visszavonhatatlanul vége, hiszen egy gazdálkodó szerv vezetője szükségszerűen másképp áll a kisfilmekhez is. Ő is a régi struktúrától való elszakadásban látja a kiutat, és elsősorban produceri irodáknak nyújtana támogatást. A BBS-jelenségről szólva megemlítette, hogy míg a BBS-ben a minőségi standard nem volt állandó, a szigorúbb elvárások a színvonalat is egységesen feljebb húznák. Fontosnak tartaná, hogy felelőssége csak a producernek és a rendezőnek legyen, egyéb külső szervezet ne akarja ezeket a funkciókat helyettük betölteni. A kisjátékfilmet feltétlenül a magyar kultúra szerves részének tartja, különös tekintettel arra, hogy pénz híján a nagyobb műfajokban, például a zsánerfilmben nem igazán tudunk a külföldi produkciókkal versenybe szállni.

A konferencia záró akkordját a Nemzeti Filmalaphoz és a Magyar Filmművész Szövetséghez szóló kérdések zárták volna, azonban az előbbit képviselő Havas Ágnes nem sokkal az esemény kezdete előtt sajnálatos módon lemondta részvételét. A kora délutáni órákban megkezdett második szekcióülésen a Daazo.com kisfilmes portál mutatkozott be az érdeklődőknek, felvázolva a műfajt minőségi módon népszerűsítő, bejáratott modell működését és lehetőségeit.    

Barkóczi Janka