A szellemek nem nyughatnak – legalábbis a japán Ju-on című kísértetház-széria 2005-ben elkészülő ötödik epizódja (ha az amerikai remake-t nem számoljuk) ezt látszik erőteljesen alátámasztani. Takashi Shimizu direktor horrorsorozatának megszületését saját bevallása szerint is a hazájában, majd a hollywoodi újra (A kör) elkészültével világszerte igen nagy sikert aratott Ringu inspirálta. Taka Ichise producer-mogul Hiroshi Takashi forgatókönyvíró (egyébiránt mindkettőjük neve feltűnik a Ringu stáblistáján) ajánlására az akkor még a filmfőiskola padjait koptató Shimizut bízta meg két videófilm elkészítésével a V-Cinema cég számára. Shimizu szabad kezett kapot az alkotások megvalósításakor, a fiatal direktor pedig nem habozott élni a lehetőséggel, melynek eredménye egy eredeti és rendkívül rémisztő mozi lett: a Ju-on (2000).
Az alig 70 perces első rész közel zseniális mozi. A történet tipikus kísértetház tematikára épül, melyben egy titokzatos házban lakó kísértetek pusztítják el az épület új lakóit vagy akárcsak az oda betérőket. A majd száz éves horrortoposzba azonban Shimizunak sikerült új életet lehelnie, nem utolsó sorban a kreatív vizuális megoldásoknak és a nem egyszer sokkoló képsoroknak köszönhetően. A meglehetősen alacsony költségvetés szűkös kereteit ügyesen formálta előnnyé a stáb, ennek következménye pedig egy fenyegetően szikár képi világgal operáló, számítógépes effektek helyet realisztikus trükkökkel kivitelezett hátborzongató horror darab lett. Talán csak a zavarba ejtően sok nyitott kérdés okozhat problémát a néző számára, de a rejtély, a megoldatlan titok nem egyszer a japán mozik sajátja, így hiba volna ezt a Ju-on fejére olvasni. Az első epizódban már a szériában később felbukkanó összes kellék megtalálható a remekül eltalált offscreen borzongató hangeffektektől egészen a szellemek lakta ház díszletéig, melynek jellegzetes lépőcsőfeljárója megjelenik a többi darabban is.
A Ju-ont ünnepelte közönsége Japánban, és bár ahogyan az várható volt, egyik folytatásnak sem sikerült felülmúlnia a kezdő részt, azért mégis egyenletes színvonalú szériában teljesedett ki Shimizu nézőriogató alapötlete. A lényegében a Ju-onból átvett jelenetekből összerakott Ju-on 2. (2000), a Ju-on – The Grudge (2003), és a Ju-on – The Grudge 2. (2003) diadalmenetére a hollywoodi producer, Roy Lee is felfigyelt, majd egyenesen Sam Raimihez, a Gonosz halott trilógia alkotójához fordult segítségért az amerikai változat megalkotásához, melynek rendezési munkálatait kisebb huzavona után Takashi Shimizu-ra bízták. A Ghost House Pictures gondozásában elkészült az Átok - The Grudge (2004) aratott a külhoni mozipénztáraknál, és noha az amerikai közönség ízléséhez igazítva sokkal inkább egyenes vonalvezetésű és egyértelműbb, mint japán testvérei, mégis értékelhető minőségű mű napjaink harmatgyenge mozis horrorkínálatában.
És hogy egy percre se érezzük magunkat biztonságban, örömmel jelenthetjük, hogy az egyébként záró epizódként beharangozott Ju-on – The Grudge 3.forgatási munkálatai már megkezdődtek, természetszerűleg Shimizu mester óvó pillantásainak kíséretében.
Simonyi Gáspár
Az írás a Mozinet Magazin 2005. márciusi számában jelent meg.
Az alig 70 perces első rész közel zseniális mozi. A történet tipikus kísértetház tematikára épül, melyben egy titokzatos házban lakó kísértetek pusztítják el az épület új lakóit vagy akárcsak az oda betérőket. A majd száz éves horrortoposzba azonban Shimizunak sikerült új életet lehelnie, nem utolsó sorban a kreatív vizuális megoldásoknak és a nem egyszer sokkoló képsoroknak köszönhetően. A meglehetősen alacsony költségvetés szűkös kereteit ügyesen formálta előnnyé a stáb, ennek következménye pedig egy fenyegetően szikár képi világgal operáló, számítógépes effektek helyet realisztikus trükkökkel kivitelezett hátborzongató horror darab lett. Talán csak a zavarba ejtően sok nyitott kérdés okozhat problémát a néző számára, de a rejtély, a megoldatlan titok nem egyszer a japán mozik sajátja, így hiba volna ezt a Ju-on fejére olvasni. Az első epizódban már a szériában később felbukkanó összes kellék megtalálható a remekül eltalált offscreen borzongató hangeffektektől egészen a szellemek lakta ház díszletéig, melynek jellegzetes lépőcsőfeljárója megjelenik a többi darabban is.
