Az angol regényírónő (1775-1817) hét gyermek között a legfiatalabbként a mindennapok unalma elől menekült az írásba, és a környezetét körülvevő aprócseprő problémákat vetette papírra könnyeden ironizálgató stílusban. Terjengős, sok szereplőt mozgató műveit elsősorban a televízió képernyőjére adaptálták, de az évek során több említésre méltó mozifeldolgozás is született.

A Büszkeség és balítélet 1940-es verziójában Mr. Darcy szerepében Laurence Olivier, Elizabeth-ében pedig Greer Garson tündökölt, de az álomgyárban évtizedek óta bevált iparosaként elismert Robert Z. Leonard (A nagy Ziegfield) kétórásra zsugorított munkája esetében a remélt díjeső elmaradt. Talán ennek köszönhető, hogy a következő autentikus mozifeldolgozásra kereken 65 (!) évet kellett várni. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Gurinder Chadha (Csavard be, mint Beckham) 2004-ben leforgatta a regényt, de ezen bollywoodi románc meglehetősen szabadosan kezelte az alapanyagot – akárcsak az az egy évvel korábban készített, a cselekményt napjainkba helyező átirat, mely nálunk egyenesen tévéképernyőre került.

Az Austen-mozifilmek virágkora kétségkívül a ’90-es évek közepéhez köthető. Míg a Roger Mitchell-féle Meggyőző érvek csak a kritika által talált pozitív fogadtatásra, addig az Értelem és érzelem zajos Oscar-(fél)sikere nemzetközi sztárrá tette Kate Winsletet és Emma Thompson nevét forgatókönyvíróként is köztudatba véste. A Douglas McGrath rendezésében, Gwyneth Paltrow címszereplésével 1996-ban készült Emma szerethető karakterei és Rachel Portman kiváló zenéje miatt maradt emlékezetes, az 1999-es Mansfield Park pedig gondoskodott róla, hogy immár mind a négy, Austen élete során kiadott regényből készüljön legalább egy mozifilm-változat.

Szalóky Bálint

Az írás a Mozinet Magazin 2006. februári számában jelent meg.