A Nyócker a legújabb magyar animációs film a majd’ hatvanéves múlttal büszkélkedő animációs filmgyártásban. Összeállításunkban rövid áttekintést szeretnénk nyújtani a kezdetektől az első egészestés animációs filmen keresztül a rendszerváltás és ezredforduló válságáig.
A kezdetek
A magyar animációs filmgyártás fellendülése, és tulajdonképpen a beindulása is a második világháború utánra tehető. Ezt megelőzően is voltak – igaz szórványosan és gyakran amatőr jelleggel – próbálkozások: a Macskássy és társai, valamint a Macskássy-Szénássy-kettős csoportosulások reklámfilmeket készítettek, de mellettük voltak olyanok is, melyeket rajzjátékfilmnek lehetett tekinteni (például a Két kicsi szem). A második világháborút követően a magyar filmgyártás államosítása után előbb bábfilmek, majd animációs filmek gyártására adott megrendelést a Magyar Filmiroda Rt.
Az első említésre méltó bábfilm Petőfi Sándor Megy a juhász szamáron című költeménye alapján készült olcsai Kiss Zoltán szobrászművész vezetésével, ám végül nem mutattak be. Ezt követte a Vitamin ABC című agitka jellegű film, mely két rosszul evő, rosszul táplálkozó kisfiú történetét elmesélve a vitaminok fontosságára hívta fel a figyelmet. Hasonló bábreklámfilm volt a Nem érdemes befőzni és az Áram Marci is.
Az első magyar rajzfilm
Az államosítás után kezdetben csak reklám rajzfilmek készültek, majd 1950. október 12-én szerződtették az első munkatársakat az első magyar rajzjátékfilm megalkotásához. Ez volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmese nyomán készült mű, mely rendkívül mostoha körülmények között született. A nagy hőség miatt csak éjszaka lehetett kifesteni az elkészült rajzokat, mert különben a festék hamar megszáradt és foltos maradt. A sikeres próbarész után az alapító tagok mellé (Macskássy Gyula, Bessenyei István, Kozelka Kálmán, Mocsári Ida) új munkatársakat vettek fel, így 1951 tavaszán megkezdődhetett az intenzív munka. Rendhagyó módon (mert számtalan fiatal ismerkedett a szakmával) mindenki minden munkafolyamattal foglalkozott, azaz nemcsak rajzolással, kifestéssel, hanem a felvételi technikával is. A Híradó- és Dokumentum Filmgyár a rajzfilmesek segítségével rajzfilmarchívumot hozott létre, mely alkotások megtekintése nagy segítséget jelentett a munkatársak kiképzésében. A 425 méteres* rajzfilm 1951 végére készült el, és mintegy 650.000 forintba került. A sikeres fogadtatás hatására a munkatársak hozzáláttak az Erdei sportverseny készítéséhez, melynek a felvételéhez szükséges 22.000 rajz 8 hónap alatt készült el Hárs László forgatókönyve alapján mintegy 550.000 forintból. A filmben a sportolásra nevelés játszotta a főszerepet: a kis vaddisznó nem akar részt venni az erdei sportversenyen, inkább lustálkodik, s elpuhultsága miatt majdnem áldozatul esik a farkas és a róka csalárdságának, de az edzett erdei állatok megmentik és megbüntetik a gonosz farkast és rókát. A film témája minimum didaktikusnak nevezhető, de a stílus erősen Disney-i jellegzetességeket mutat (állatszereplők, a gonosz róka és farkas).
A nagy külföldi siker: Két bors ökröcske
1953-ban már olyan tervek voltak, hogy külön, önálló rajzfilmgyárat hoznak létre, erre azonban utóbb a gazdasági nehézségek miatt nem került sor. Az akkori Szinkronfilmgyártó Vállalat felvetette, hogy szívesen átvenné a Híradó- és Dokumentum Filmgyártól a rajz- és bábfilmgyártást, ezt azonban először elutasították a Népművelési Minisztériumban, majd 1953 szeptemberében 1954. január 1-jével átadták a szinkronnak a rajzosztályt. Ezáltal úgy tűnt, megalapozott lett a magyar animációs filmgyártás. Az egy helyre összpontosított csoport összehangoltabb munkába kezdhetett volna, ha nem szól közbe a magyar gazdaság átszervezése. Már javában folytak a Két bors ökröcske munkálatai, amikor 1954 szeptemberében racionalizálás miatt el kellett bocsátani a dolgozók többségét, s csak egy hat fős csapat maradt meg reklámfilmek készítésére (köztük Dargay Attila és Macskássy Gyula).
Ne feledjük ugyanakkor, hogy a reklámfilmgyártás állandó munkaalkalmat jelentett, s emellett széleskörű kísérletezésekre is lehetőséget biztosított. Az 1948-53 közötti időszakban általában évente egy rajz- és bábfilm készült, de a rendszeres reklámfilmkészítés mennyiségi növekedést is eredményezett.
1955 tavaszán aztán újból megindították a rajz- és bábfilmgyártást. Ezzel az évvel a rajzreklámfilmek egészen magas színvonalat értek el. Az Egy totószelvény történetében például remek háttér-megoldásokkal találkozunk, de a legnagyobb előrelépést Az okos lány jelentette, melyben a magyar rajzfilmek korábbi erősen naturalista stílusával szemben hangsúlyozottabbá vált a figurák karikatúraszerűsége és egyénibb lett a jól jellemzett alakok mozgása is, valamint Macskássy többdimenziós háttér alkalmazásával is kísérletezett. A film nemcsak stílusában jelentett fejlődést, hanem tartalmában is.
Az egér és az oroszlán mellett a korszak legkiválóbb alkotása a nehézségek miatt két évig készülő Két bors ökröcske volt. A filmhez előzőleg úgynevezett szituációs tekercseket készítettek és ezek segítségével tervezték az egyes részleteit, sőt Kozelka Kálmán operatőr egy multiplan asztalt is tervezett, mely hozzájárult a mesefilm dramaturgiai felépítéséhez. Ebben az alkotásban már olyan képekkel találkozhatunk, amelyek a film cselekményének kibontásában játszanak szerepet (búzaszál, vár, falu). A Két bors ökröcske cselekményében a környezet alkotó módon vett részt, és a hátterek szintén fontos szerepet játszottak, sok esetben egy másik szintet kapcsolva be az alkotás világába (például a Nap és Hold megállítása). A film minden szempontból hatalmas sikert aratott: később zeneszerzője, Ránky György önálló hangverseny szvitet is komponált legkedvesebb filmzenéjéből; a rajzfilm képeiből külön diafilm készült; 1960-ban pedig több könyvkiállításon sikert arató mesekönyv jelent meg, melyet hat idegen nyelvre fordítottak le.
Az 1956 utáni időszakban ismét olyan témákat filmesítettek meg, amelyek irodalmunk klasszikus örökségéhez tartoznak. Móricz Zsigmond két verses meséjét, A török és a teheneket (1957) és A kismalac és a farkasokat (1958) fiatal elsőfilmes rendező, Csermák Tibor készítette el. Ahogy a rajzfilmek terén sem sikerült áttörni a mese témát, az Imre István által rendezett bábjátékfilmek témáját is sokáig ez határozta meg. Legfeljebb az a kérdés merült fel, hogy a szokásos népmesei eredet helyett mai mesével van-e dolgunk, vagy csak modernizált történettel.
A rajzfilmek érthetően sokat vettek át a reklámokból. Macskássy Gyula A telhetetlen méhecske (1958) című filmjéhez az inspirációt az előző évben készített Magyar méz című reklámalkotásból merítette. A mű nyolc hónapig készült, 12.000 rajzot készítettek hozzá. Az eredmény még mese volt, állatszereplőkkel (méhekkel), de a cselekmény bonyolításában már nagy szerepet játszottak a különböző technikai eszközök, mint például a radar (s hogy ez mennyire fontos újítás volt, azt jelzi az általános iskolások körében elvégzett vizsgálat, melyből kiderült, hogy a tanulóknak különösen tetszett a tévé, helikopter és hasonló eszközök rajzfilmben való ábrázolása). A telhetetlen méhecskéhez hasonlóan nagy sikert aratott Macskássy Gyula Párbaj, illetve A ceruza és a radír című munkája is.
Az első rajzfilmsorozatok
A magyar rajz- és bábfilmgyártásban 1961-től döntő mennyiségi változás következett be. Az 1960. évi 1862 méterrel szemben 1961-ben 2811, 1962-ben pedig 5009 méter lett az animációs összméretszám. Az 1961-62-ben bekövetkezett robbanásszerű növekedés az Amerikából kapott bérmunkából következett. Ez egyrészt új munkatársak alkalmazását, kiképzését is szükségessé tette (1961-ben az Iparművészeti Főiskolán speciális rajzfilmes képzést indítottak, ahonnan Gémes József és Richly Zsolt is az elsők közül került a Pannónia Filmstúdióba), másrészt az Artur-sorozaton végzett munka jó iskolát jelentett a sorozatfilmek gyártásához, különösen Dargay Attila esetében, aki a 13 filmből négyet rendezett és szinte a Gusztáv-filmekre készült a gagekre épített amerikai filmeken dolgozva.
Macskássy Gyula és Várnai György 1961 tavaszán kezdett hozzá a gyerekeknek szóló rajzfilmjük, a Peti és a gépember munkálataihoz. A film felnőtt hőse Leonardo bácsi, modern varázsló, ezermester, aki házi használatra gépembert készít. A szerkezet süt-főz, porszívózik, gombot varra, cipőt kefél. Imposztor Peti társaival belopódzik a tudós házába, majd megvadítják a gépet. A tanulság: a géphez – mint mindenhez – érteni kell.
Az 1962-ben elkészült három próbafilm bebizonyította, hogy ezekre a szereplőkre érdemes és lehet alapozni. Ennek figyelembevételével határozták el a sorozatgyártást és az előzőleg elkészült három alkotást ötpercesre vágták meg. Összesen 13 film készült, mellyel megszületett az első magyar rajzfilmsorozat. A sorozat részeit 1965 februárjától egymás utáni héten mutatta be a Híradó Filmszínház, majd utána az egyes darabokat éveken keresztül vetítették kísérőműsorként a mozik. A filmek külföldön is keresett cikké váltak mozi- és tévébemutatók formájában többek között Amerikában, a skandináv országokban, Francia- és Németországban játszották. A sikeren felbuzdulva a Hungarofilm az összes költséget magára vállalva 1967-ben újabb sorozatot rendelt.
A gyerekfilmek egy másik típusát képezi az 1965-ben elkezdett Marci-sorozat. Dargay Attila és Nepp József filmterve két fiú, egy földi (Marci) és egy távoli égitesten élő (Cső) kalandjait meséli el: minden esetben, amikor Marci bajba kerül, Cső valamilyen természettudományos szabály alkalmazása révén megsegíti Marcit. A sorozatból mindössze négy rész készült el, részben a több hónapot igénybevevő előkészületek miatt, részben pedig az ekkor már gőzerővel készülő Gusztáv-sorozat miatt. Utóbbi jelentette a megoldást a gyerekfilm-felnőttfilm problematikájára.
Kárpáti György
Az írás a Mozinet Magazin 2004. decemberi számában jelent meg.
A magyar animációs filmgyártás fellendülése, és tulajdonképpen a beindulása is a második világháború utánra tehető. Ezt megelőzően is voltak – igaz szórványosan és gyakran amatőr jelleggel – próbálkozások: a Macskássy és társai, valamint a Macskássy-Szénássy-kettős csoportosulások reklámfilmeket készítettek, de mellettük voltak olyanok is, melyeket rajzjátékfilmnek lehetett tekinteni (például a Két kicsi szem). A második világháborút követően a magyar filmgyártás államosítása után előbb bábfilmek, majd animációs filmek gyártására adott megrendelést a Magyar Filmiroda Rt.
Az államosítás után kezdetben csak reklám rajzfilmek készültek, majd 1950. október 12-én szerződtették az első munkatársakat az első magyar rajzjátékfilm megalkotásához. Ez volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmese nyomán készült mű, mely rendkívül mostoha körülmények között született. A nagy hőség miatt csak éjszaka lehetett kifesteni az elkészült rajzokat, mert különben a festék hamar megszáradt és foltos maradt. A sikeres próbarész után az alapító tagok mellé (Macskássy Gyula, Bessenyei István, Kozelka Kálmán, Mocsári Ida) új munkatársakat vettek fel, így 1951 tavaszán megkezdődhetett az intenzív munka. Rendhagyó módon (mert számtalan fiatal ismerkedett a szakmával) mindenki minden munkafolyamattal foglalkozott, azaz nemcsak rajzolással, kifestéssel, hanem a felvételi technikával is. A Híradó- és Dokumentum Filmgyár a rajzfilmesek segítségével rajzfilmarchívumot hozott létre, mely alkotások megtekintése nagy segítséget jelentett a munkatársak kiképzésében. A 425 méteres* rajzfilm 1951 végére készült el, és mintegy 650.000 forintba került. A sikeres fogadtatás hatására a munkatársak hozzáláttak az Erdei sportverseny készítéséhez, melynek a felvételéhez szükséges 22.000 rajz 8 hónap alatt készült el Hárs László forgatókönyve alapján mintegy 550.000 forintból. A filmben a sportolásra nevelés játszotta a főszerepet: a kis vaddisznó nem akar részt venni az erdei sportversenyen, inkább lustálkodik, s elpuhultsága miatt majdnem áldozatul esik a farkas és a róka csalárdságának, de az edzett erdei állatok megmentik és megbüntetik a gonosz farkast és rókát. A film témája minimum didaktikusnak nevezhető, de a stílus erősen Disney-i jellegzetességeket mutat (állatszereplők, a gonosz róka és farkas).
Ne feledjük ugyanakkor, hogy a reklámfilmgyártás állandó munkaalkalmat jelentett, s emellett széleskörű kísérletezésekre is lehetőséget biztosított. Az 1948-53 közötti időszakban általában évente egy rajz- és bábfilm készült, de a rendszeres reklámfilmkészítés mennyiségi növekedést is eredményezett.
Az 1956 utáni időszakban ismét olyan témákat filmesítettek meg, amelyek irodalmunk klasszikus örökségéhez tartoznak. Móricz Zsigmond két verses meséjét, A török és a teheneket (1957) és A kismalac és a farkasokat (1958) fiatal elsőfilmes rendező, Csermák Tibor készítette el. Ahogy a rajzfilmek terén sem sikerült áttörni a mese témát, az Imre István által rendezett bábjátékfilmek témáját is sokáig ez határozta meg. Legfeljebb az a kérdés merült fel, hogy a szokásos népmesei eredet helyett mai mesével van-e dolgunk, vagy csak modernizált történettel.
A magyar rajz- és bábfilmgyártásban 1961-től döntő mennyiségi változás következett be. Az 1960. évi 1862 méterrel szemben 1961-ben 2811, 1962-ben pedig 5009 méter lett az animációs összméretszám. Az 1961-62-ben bekövetkezett robbanásszerű növekedés az Amerikából kapott bérmunkából következett. Ez egyrészt új munkatársak alkalmazását, kiképzését is szükségessé tette (1961-ben az Iparművészeti Főiskolán speciális rajzfilmes képzést indítottak, ahonnan Gémes József és Richly Zsolt is az elsők közül került a Pannónia Filmstúdióba), másrészt az Artur-sorozaton végzett munka jó iskolát jelentett a sorozatfilmek gyártásához, különösen Dargay Attila esetében, aki a 13 filmből négyet rendezett és szinte a Gusztáv-filmekre készült a gagekre épített amerikai filmeken dolgozva.
Az 1962-ben elkészült három próbafilm bebizonyította, hogy ezekre a szereplőkre érdemes és lehet alapozni. Ennek figyelembevételével határozták el a sorozatgyártást és az előzőleg elkészült három alkotást ötpercesre vágták meg. Összesen 13 film készült, mellyel megszületett az első magyar rajzfilmsorozat. A sorozat részeit 1965 februárjától egymás utáni héten mutatta be a Híradó Filmszínház, majd utána az egyes darabokat éveken keresztül vetítették kísérőműsorként a mozik. A filmek külföldön is keresett cikké váltak mozi- és tévébemutatók formájában többek között Amerikában, a skandináv országokban, Francia- és Németországban játszották. A sikeren felbuzdulva a Hungarofilm az összes költséget magára vállalva 1967-ben újabb sorozatot rendelt.
