Aki kedvet kapott a mai összeállításunkban szereplő filmekhez, annak jó hír, hogy egyet biztosan meg tud nézni közülök, méghozzá a Prizma trashfilmklubjában, mely november 22-én, azaz most csütörtökön indul hódító útjára. A Rózsaszín flamingó című klasszikussal indul a Midnight Movies-sorozat, ahol a filmek mellett meghívott előadókkal várják a szervezők az érdeklődőket.
Az Odeon Undergroundban megrendezésre kerülő Prizma Midnight Movies-sorozat programja a következő:
November 22. 19:00 John Waters: Rózsaszín flamingók „A rossz ízlés számomra nem szól másról, csak a szórakoztatásról. Ha valaki elhányja magát a filmem közben, az olyan, mintha állva tapsolna.” Waters: Shock Value „A Mély torok és Az élőhalottak éjszakája mellett a Rózsaszín flamingók egyike a filmtörténet legtöbbet profitáló produkcióinak, amely az eredeti befektetés mintegy százszorosát kaszálta.” Hoberman & Rosenbaum: Midnight Movies Bevezető és a beszélgetést vezeti: Sepsi László
November 29. 19:00 Russ Meyer: Up! „A hatvanas évek végére önálló zsánerré izmosodott szexfilm, amelynek keménypornó előtti romlatlan virágkorát máig Russ Meyer életműve jelképezi, új utat mutatott a tömegfilm számára. Nemcsak egyértelműen bizonyította, hogy a nagyközönség sem ragaszkodik feltétlenül a hagyományos hollywoodi filmnyelv kliséihez, de a kor szerzői filmjeihez hasonlóan a lineáris narratíva felszámolásával, egyfajta dekonstrukcióval kísérletezett egy jóval konzervatívabb, szigorúan piacorientált környezetben. Sikerét nem a manapság évi 600 millió dolláros amerikai pornóipar bizonyítja legfényesebben, inkább azok a népszerű zsánerek, amelyek példája nyomán születtek: elsősorban a klasszikus kalandfilmet tűzharcok és ökölpárbajok variációira redukáló akció-opusok vagy a gótikus horrorból fantáziadús mészárlásfüzérekké mutálódott slasher-filmek.” Varró Attila: Russ-modor
Bevezető és a beszélgetést vezeti: Varró Attila
December 13. 19:00 Frank Henenlotter: Basket Case „Hogy minek szól ez a rendkívül ellentétes fogadtatás, ami Henenlotter munkásságét kíséri, könnyen megmagyarázható, ha megelőlegezzük, hogy filmjei olyanok, mintha a korai David Lynch morbid szürrealizmusát (itt elsősorban a Radírfejre utalhatunk) a biohorrort kidolgozó, s a szexualitás ezer arcát vizsgáló David Cronenberg gondolatvilágával ötvöznénk, s obszcenitásában és tabusértő fekete humorában Peter Jackson korai opuszaival (Bad Taste, Meet the Feebles) veszik föl a versenyt. E párhuzamoktól eltekintve azonban mindvégig öntörvényű szerzői világgal találkozunk, amelynek gyökerei nemcsak a grindhouse filmekben rejlenek, hanem az azt ténylegesen körülvevő, lepusztult valódi világ megragadásában is.” Varga Zoltán: A szörnyszülő „Henenlotter már korai filmjeiben sem tartózkodott a bizarr hangütéstől, poétikájának egyik alapvető felismerése, hogy az ember testi létezése diszharmonikus ingázás vágy és beteljesülés között. Az antropomorf alakzatok csupán önkényes konstrukciók, hiszen van valami kiszámíthatatlan burjánzás a test „mögött”, ami csak (ki)játssza és parodizálja a hétköznapi formákat. A legendás Basket Case (1982) Bradley-ikrei is ennek a diszharmonikus ingázásnak a hősei, a kosárban cipelt, lábatlan Belial leoperálható „ember formájú” testvéréről, de ezzel csak kötődésük erősödik. Külön-külön nem emberek eléggé, együtt meg már valami egészen „mások”, annak az irracionális biológiának a megtestesítői, amivel szembenézni csak egy bohóctréfa keretei között lehet.” Nemes Z. Márió: A szervesség tekintete Bevezető és a beszélgetést vezeti: Nemes Z. Márió
December 20. 19:00 Lloyd Kaufman: The Toxic Avenger „18 évesen lehúztam egy évet Csádban, ott éltem a bozótosban villany, telefon vagy akár MTV nélkül. Itt láttam, ahogy a helyiek lemészárolnak egy disznót, amit persze le is filmeztem és hazavittem megmutatni anyukámnak és a családomnak. Képzelheted, hogy kiakadtak, baromi jó volt! Azt hiszem, valahol ez az incidens volt, ami miatt elkezdtem élvezni, hogy gore-ral sokkolom az embereket. Egyébként, ugyancsak Csádban, a legtöbb asszony meztelenül szaladgált, csak falevelek fedték az intim részeiket, engem pedig elbűvölt a testük látványa. Szóval, talán ez a háttere a filmjeim két alapelemének: vér és csöcsök!” Lloyd Kaufman – Xavier Mendik: Blood, Buns and Body Humour; The Films of Lloyd Kaufman Bevezető és a beszélgetést vezeti: Sepsi László
A belépés ingyenes, a filmek angol vagy magyar felirattal láthatóak.
Aki kedvet kapott a mai összeállításunkban szereplő filmekhez, annak jó hír, hogy egyet biztosan meg tud nézni közülök, méghozzá a Prizma trashfilmklubjában, mely november 22-én, azaz most csütörtökön indul hódító útjára. A Rózsaszín flamingó című klasszikussal indul a Midnight Movies-sorozat, ahol a filmek mellett meghívott előadókkal várják a szervezők az érdeklődőket. 
