A rendező születésének 100. és az Emberek a havason velencei sikerének 70. évfordulója alkalmából az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszéke és az Uránia Nemzeti Filmszínház Szőts istván emléknapokat szerveznek szeptember 28-29-én. Az emlékkonferencia célja a rendezőről való méltó megemlékezés.
A konferencia során a szervezők azt is megvizsgáljuk, hogy Szőts munkái milyen tanulságokat hordoznak az utókor számára. A konferencián felszólalók között több nemzedék is képviselteti magát, s közülük nagyon sokan a fiatal kutatógeneráció tagjai. Az ELTE-ről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, az egri Eszterházy Károly Főiskoláról, a Néprajzi Múzeumtól, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől vagy a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületétől érkező előadók a legkülönbözőbb témákban fogják majd ismertetni kutatási eredményeiket, s ezek egyrészt érzékeltetik Szőts István életművének sokszínűségét, másrészt pedig alátámasztják, hogy alkotói pályája nemcsak a filmtudomány művelői számára rejt kiaknázatlan lehetőségeket. Külön szekció foglalkozik majd az Emberek a havason értelmezési lehetőségeivel, a Szőts-filmek és a társművészetek viszonyával, az alkotások társadalomtörténeti kapcsolódási pontjaival, valamint a Röpirat a magyar filmművészet ügyében gondolatvilágával.
A száz évvel ezelőtt, 1912. június 30-án Erdélyben született és 1998. november 5-én Bécsben elhunyt Szőts István életútja a 20. századi magyar történelem viharaiban elsodródott tehetségek jelképe. Ahogy a miskolci Cinefest Fesztivál CineClassics szekciójának tavalyi, az Emberek a havason születésének hetvenedik évfordulóján tartott valamennyi rendezvénye, az azóta megjelent írások vagy a Károli Gáspár Református Egyetemen centenáriumi megemlékezése, úgy a mostani ELTE-emlékkonferencia és az Uránia Nemzeti Filmszínház társrendezvénye is arra a kérdésre keresik a választ, vajon derékba tört pályája ellenére mit tartanak a filmesek és a kutatók – mindenekelőtt a legfiatalabbak – ma is érvényesnek Szőts István filmjeiből és írásaiból. A rendező szeptember 28–29-én az Urániában vetített filmjei közül a legismertebb minden bizonnyal az Emberek a havason, amely a legendákkal ellentétben nem fődíjat, azaz Arany Oroszlánt nyert 1942 szeptemberében a Velencei Filmfesztiválon. (A politikai szempontok szerint odaítélt elismerést akkor még Mussolini kupának hívták; a filmesek csak 1954 óta „vadászhatnak” Arany Oroszlánra.) Szőtsnek „csupán” a legjobb művészi filmnek járó díj és a születő neorealizmus képviselőinek ünneplése jutott. A neve annak ellenére bekerült az európai film történetébe, hogy első filmje sikerét követően nem volt többé módja a nyugodt munkára. „Önkéntes száműzetése” idején, a legsötétebb Rákosi-diktatúra éveiben készültek a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában őrzött, ma már felbecsülhetetlen dokumentumértékű néprajzi filmjei. Az ezekből összeállított válogatást eddig jószerivel csak a néprajzosok láthatták. Ugyancsak kevesen ismerik Ausztriában forgatott dokumentumfilmjeit. Péterffy András két portréfilmjében pedig Szőts nemzedékeket összekötő, szilárd művészi és etikai támaszt jelentő személyiségét ismerhetjük meg.
A rendező születésének 100. és az Emberek a havason velencei sikerének 70. évfordulója alkalmából az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszéke és az Uránia Nemzeti Filmszínház Szőts istván emléknapokat szerveznek szeptember 28-29-én. Az emlékkonferencia célja a rendezőről való méltó megemlékezés.
