Kilenc nap után tegnap este ért véget a 19. alkalommal megrendezett Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, mely során idén is számos film, alkotó és szakmai program várta a látogatókat. A zárógála keretein belül sor került a Hullámtörők-díj, valamint a közönségdíj kiosztására is, előbbit a Play, míg utóbbit a Hasta la vista (16) című filmek kapták.
A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját évről évre egy háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda, melyet idén Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer alkottak.
A zsűri a 19. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Hullámtörők-díjat "egy látszólag tökéletes társadalom következetes és felzaklató portréjáért" a PLAY (r.: Ruben Östlund) című svéd filmnek ítélte oda, míg a közönségdíjat Geoffrey Enthvoven Hasta la vista (16) című filmje kapta. A nézők 5-ös skálán szavazhattak a filmekre, a nyertes film 4,78-as átlaggal nyerte a legkedveltebb filmnek járó kitüntetést.
A Play című filmben 12 és 14 év közti fekete fiatalok sorozatosan fosztják ki a plázákban lézengő, jómodú, náluk pár évvel fiatalabb svéd gyerekeket. Azt állítják, hogy a srácok egyike ellopta barátjuk vagy kisöccsük telefonját, végül ráveszik őket, hogy velük menjenek valahová a külvárosba, ahol egy gondosan kidolgozott trükkel az összes holmijuktól megfosztják áldozataikat. A film zavarba ejtő nyiltsággal szól a burkolt és nyílt erőszakról a gyerekekről, a manipulációról, faji és erkölcsi kérdésekről egy Göteborgban valóban megtörtént eset alapján. A távoli beállításokkal felvett, több síkon is értelmezhető Play hátborzongató alkotás.
Az alábbi linken Stefan Laudyn zsűri elnök videóüzenete látható:
A közönségdíjas filmben Lars, Philip és Jozef három flamand jóbarát, akik a többi fiatalhoz hasonlóan egyetlen dolgot szeretnének: minél előbb elveszíteni a szüzességüket. Csakhogy testi fogyatékaik korlátozzák őket a csajozásban: Jozef szeme annyira gyenge, hogy csak nagyítóval lát rendesen, Philip csak fejét és egyik kezét tudja mozgatni, Larsnak pedig gyógyíthatatlan daganata van, ami Philiphez hasonlóan tolószékbe kényszeríti. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, Spanyolországba utaznak, ahol van egy speciális bordélyház. Szüleiknek nem merik elmondani az igazságot, ezért azt hazudják, hogy borkóstoló túrára készülnek, így elengedik őket. Ápolónak és túravezetőnek a zsémbes, túlsúlyos vallon asszonyt, Claude-ot tudják megszerezni. Együtt egy kis mikrobuszban vágnak neki az életre szóló kalandnak. A vígjátéki elemekben gazdag, belga film a Montréali Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, az ökumenikus zsűri díját, valamint a közönségdíjat.